zsuzsi, zsolti, provence

hmm, reggel kicsit csepergett, igy most kb fel oraja azzal vagyok elfoglalva, hogy a szobam ablakabol is tokeletesen lathato szivarvanyt nezem (de idonkent amikor latom, hogy epp nagyon szep, akkor kirohanok az udvarra), ami a domboldalban kezdodik, ativel az epulo Jules Horowitz reaktor folott, es a Masurca hengeres epulete mogotti domboldalban vegzodott. A kozepe kicsit homalyos volt, de amugy az egesz latszott. Nem vagyok nagy szivarvany rajongo, de ilyen szepet meg nem lattam. Foleg, hogy annak megfeleloen, hogy egy felho epp takarja-e a Napot gyengul a szivarvany, majd erosodik. Sajnos nincs nalam semmi, amivel lefenykepezhettem volna, igy higyjetek el nekem, es erjetek be ezzel a rovid south park reszlettel:

Eloszor is bocsanatot kerek, mert az elozo postban azt irtam Grenoble-rol: " Volt peldaul drotkotelpalyas felvono, ami atvitt a Rhone felett a hegyre (a helyi Bastille-ba).". Reggel mikor jottem dolgozni, a buszon gondolkodtam, es leesett, hogy elirtam. A Rhone nem ott folyik, es Grenoble a Drac es az Isere folyok csatlakozasanal fekszik. (A szinkrotron pl pont ott, ahol  egymasba torkollanak). Mi az Isere felett keltunk at. 

Es akkor terjunk ra az ut masodik felere. Ismet bo lere eresztettem, de remelem senki sem fogja ugy erezni, hogy raboltam az idejet:) Remelem gondolatmeneti tores sem nagyon lesz amiatt, hogy egy reszet mar tegnap elkezdtem irni. Szoval, jo szorakozast hozza.

Erdekes amugy, hogy ilyen nagyvarosok folyo-egymasbatorkollasnal fekszenek, bar Grenoble-ban ez meg nem is olyan feltuno, mivel viszonylag sokaig egymassal nagy szoget zar be a ket folyo erintoje, igy a belvarosban pl nem kell ket folyon atkelni. Es akkor itt meg is erkeztunk a Lyonnal kapcsolatos erdekessegekhez, ugyanis ott viszont hamarabb kerul egymashoz kozel a Rhone es a Saone folyo, es a belvaros is pont ide epult. Emiatt az embernek az az erzete van, hogy egy szigetre megy be, pedig nem. Mar ezert az erzeki csalodasert is megeri elmenni. Ha korabbi korokban elnenk, akkor ugy fejeznem ki: Zsuzsival jot derultunk, mikor felfedeztuk, hogy nem egy szigeten jarunk... volt nagy vigadalom. De ja, tenyleg rohogtunk egy jot, hogy milyen hulyek vagyunk. De nagyon elore szaladtam. Szoval ott hagytam tegnap abba, hogy 1 fele elindultunk a szallodabol. A kulvarosbol mintegy 45 perces setat tettunk a folyoig (ami meg nem teljesen a belvaros volt). Visszafele ezt mar ertelemszeruen inkabb villamossal tettuk meg. A folyoparton setaltunk egyre beljebb a belvarosba. Marha jo a part. az also rakpart hosszu szakaszon keresztul  setalo resszel ellatott, meg roplapdapalyak, focipalyak, jatszoterek, huzodszkodok, strand(! - bar ez eleg mocskos volt, szoval lehet, mar nem hasznaljak), szepen megcsinalt leulos, lepcsos, froccsozesre idealis helyek sorozata. Ugye aki budapesten el, annak mindig hatalmas alma, hogy hasonlo legyen ott is. A felso rakpartnak is nagy resze setalos, fakkal ovezett jarda, ami olyan kis kavicsokkal vannak felszorva, ami idealis terepet nyujt petanqueolasra:) Annyira nyugodt volt, hogy megorultunk, es ittunk is egy sort (anya, mielott azt vonnad le, hogy mindenhol iszunk, itt csak 0.25osek a sorok:)). Ekkorra mar az ido is eleg jora fordult. Ezutan atmentunk a hidon az akkor meg altalunk szigetnek velt reszre, ahol gyonyorkodhettunk, hogy egy nagyon szep kis ter (zsuzsi, nezd, nincs meg ott az a hatalmas virag), ahol minden fele szubkultura kulon csoportokban nyomult (volt az emos pad reszleg, az utcan fura tancot nyomo pad reszleg, a feka rapperek padja, es a rockerek padja, na meg az azsiaiak padja), az atloja menten hogy megy at egy hasonloan szep nagy terbe (ha pedig igy rakozelitve nezitek akkor lathatjatok, hogy tenyleg jol nez ki). A rakozelitett kepen ugyes szemu olvasoink lathatjak, hogy a nagy ter kozepen valamelyik lajos kiraly szobra all, a hatterben pedig latszik egy nagy epulet, a helyi notre dame, es egy nagy torony. No a terek utan ezekhez mentunk fel sikloval. A sikolnak az volt az erdekessege, hogy amig nem voltunk ott a megallojaban nem is realizaltuk, hogy van siklo, de ha mar volt, ki akartuk probalni. Egy megallobol 2 fele is ment, mi a Notre Dame fele mentunk. Mivel a 2 perces siklomenet soran 1 perc 50 masodpercet mentunk alagutban, ezert realizaltuk, hogy miert nem realizaltuk, hogy van siklo. Szoval megneztuk a templomot, vagy szekesegyhazat, vagy katedralist:), es Lyon latkepet fentrol. Ehhez elkoltottunk egy szereny uzsonnat is. Ez utan lesetaltunk a hegyrol, ugy hogy utba ejtsuk az okori szinhazakat, ahol epp gladiatorok kuzdottek egymassal:) Ez mondjuk ugy nezett ki, hogy 2 elegge bortonviseltnek latszo faszi csepelte egymast, mikozben egy harmadik kommentalta, 4 masik pedig varta, hogy ok is beszallhassanak a bunyoba. Ezutan dj random varosnezesi tanacsait kovetve csak mentunk mindenfele, es 2 percenkent ujabb hatalmas templomba, vagy szep hires epuletbe botlottunk. Na meg a foteri ringlispiel-be (itt majdnem minden nagy varosban van egy ilyen a foteren, es nem az ilyen vasari gagyi, hanem tenyleg a nagyon szepen megcsinalt hangulatos, regi hatast kelto darabok. majd a gyerekeimmel tuti fel fogok ulni ezekre). Amit kiemelnek, hogy este, mar sotetedes utan megtalaltuk a varoshazat is, ahol valami nagyon furcsara figyeltunk fel, es 1-2 perc fejtores utan rajottunk, hogy a hangos madarcsicserges az, ami nem illik ide. Neztem nagyon erosen, hogy ez muhang-e, de mintha madarak szazai lettek volna a fakon, szoval lehet nem volt az, szokatlan volt. Utana meg folytattuk a setat, ettunk egy pizzat valahol, meg nezelodtunk kicsit, majd elindultunk haza. A kellemes rakparton petanque-ltunk meg soroztunk egyet, aztan a szallodahoz villamosoztunk, es aludtunk egy nagyot, mert mar elegge elfaradtunk. A korabban mar emlitett benzines kavaras miatt visszamentunk a kisvarosba (nehezen talaltunk vissza...:)), ahol tankoltunk elozo nap. Rendkivul izgalmas volt, megneztuk azert jol ezt a varost is, mivel olyan jo emlekek kotnek mar minket oda:)

Vegul elindultunk Valence-be, a Rhone partja mellett fekvo kozepesen nagy (~70e lakos) varoskaba. Kozben ismet megalltunk parszor nezelodni (lattunk egy hazat, ami tele volt aggatva jatekokkal meg dolgokkal, amik le voltak festve, pont olyan volt, mint a filmekben, ahova bemennek a turistak, es nem jonnek ki. Kicsit kozel mentunk az ajtajahoz, de ott meg a kezuket az egfele nyujto, verhez meg urulekhez hasonlito dologgal osszekent jatekbabak is voltak, na meg sok szivarvanyszinu halalfej is, szoval inkabb ugy dontottunk spuri van, nem dolunk be a "ha baratsaggal josz szivesen latunk" hippi dumanak). Az uton is eleg sok szep varoson keresztul utaztunk (egyik kedvencem Romans volt, ahol sajnos nem alltunk meg, de mivel nem nagyon tudtam kettes fole valtani abban a kozel 20 percben, mig athaladtunk a varoson, ezert volt alkalmunk megnezni). Vegul megerkeztunk Valence-be. Itt annyira nincs sok latnivalo, bar mi megneztunk mindent, amit a tourinfo-nal ajanlottak, de kiemelnem azt ami a legjobban lenyugozott minket: egy nagy park, kozepen egy kioszk (erre mindjart visszaterek), es mogotte a taj. A linkelt kepen nem latszik sajnos a kozepso kis epulettol, de a hatterben a folyo tul oldalan van egy romos kolostor. Itt ultunk legalabb fel orat, egy finom tojasos pulykas bagettet majszoltunk, es neztuk a naplementet, ahogy a hatterben a hegy es a kolostor konturja latszodik. Zsuzsi ugy jellemezte a latvanyt, hogy "ha itt elnenk, en nem is akarnek munkat, csak kijonnek ide reggel, es itt ulnek egesz nap":) Na szoval kioszk, itt az ilyen kis pihenoket, mint ami a kepen van (nem tudom a magyar nevet sem) hivjak kioszknak. Gapben is volt egy szep. Nos annyira tetszett nekunk az a kolostor, hogy felvetettem, menjunk fel oda. Szo szot kovetett, es a gps mar mutatta is az utat. Csak sajnos nem talalt oda. Legalabbis mar hamarabb mondta, hogy megerkeztunk, mint hogy megerkeztunk volna. Mentunk meg kicsit, kilyukadtunk egy hatalmas szobornal, ami a varosbol nem is tunt fel nekunk, vilagosban marha jo lehet, mert volt ott par pad. Ugy dontottunk, hogy a sotetben a nagyon szar uton nem megyunk feljebb, hatha nem is vagyunk jo helyen, szoval a kolostor csak a kepzeletunkben maradt meg:)

Ez utan hazaindultunk, es kiderult, hogy eddig a gps manosque-ra irt 160 km-es tavolsaga legvonalat jelent, es kozuton min. 200 km-re van. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy a kocsi azt irta, 205 km van meg benne:) Na itt merult fel veglegesen, hogy a tegnapi tankolasnak nem volt ertelme. Es ha a terkepet megnezitek, akkor a Valence-Manosque utat ha nem akar az ember nagyon nagyot kerulni, akkor nem lehet se autopalyan, de meg csak autouton sem megtenni. Csak kisebb foutak, vagy meg azok sem allnak rendelkezesre:) Szoval ugy voltunk vele, hogy este mar ha nem jon szembe olyan benzinkut, ahol lehet embernek fizetni, akkor inkabb feluton megalszunk, es masnap keresunk ilyen kutat. A gps viszont kb olyan utakon vitt, ahol benzinkut se nagyon volt, uton rohangalo allatok annal inkabb. Hehe, tenyleg nagyon beteg utakon jottunk haza (a 200 kilometer volt kb 3-3.5, es meg hoztunk is par percet a gps altal josolt idon), teljesen sotetben, forgalom sem nagyon volt. Az izgalmas az volt, hogy probaltunk benzintakarekosan menni, ezert en kb vegig neztem a gps-t, hol mekkora kanyarra kell szamitani, es mondtam zsuzsinak, hogy mikor adjon gazt, es mikor ne adjon mar gazt. Vegul a fogyasztast csokkentettuk 0.2 l-rel szazon, es mikor utoljara ellenoriztem, hogy hany km van meg az utbol, es mennyit josol a tankban levo benzinbol a kocsi, akkor mar 25 km elonyunk volt. (a baj az volt, hogy az utolso 70 km-en mar nem irt ki a kocsi josolt tavolsagot, ezt mar inkabb remenybol tettuk meg, hogy meg van meg a 20-25 km tartalekunk). Megnyugtatunk mindenkit, hazaertunk, es azota tankolni is el tudtunk meg menni, es mint mondtam, az is kiderult az elozo tankolasnal sem buktunk 85 eurot. Szoval utazas szempontbol is hasznos tapasztalatokat szereztunk.

Osszessegeben megneztunk tehat 5 nagy/nagyobbacska varost a hosszu hetvege soran. Meg kell vallanom, kicsit suru volt, de ehhez kepest szerintem semmit nem neztunk meg kutyafuttaban, inkabb az az erzesem, hogy kellett utana 2-3 napnyi ido, hogy feldolgozzuk, pontosan mit es hol lattunk.

Hogy ezenkivul mi van velunk? A november elsejet semmittevessel toltottuk, es este gyertyat gyujtottunk. Zsuzsi tanulja szorgosan a franciat, lassan elmegy ujra az allaskereso helyre. Emellett elkezdett kotni, ami tok jo, amennyire en meg tudom itelni eleg ugyes. Fokent azert mert teljesen autodidakta modon csinalja konyv es netes videok segitsegevel. Nalam azota a munka ujra kezdodott (mostmar kicsit unom, amit csinalnom kell, mert mostanra kb annyi a dolgom, hogy 1-2 szamot megvaltoztatva futtatok egy szamolast, majd ertekelem az eredmenyeket. szerencsere ezen a heten nagyjabol mar vegeztem azokkal a feladatokkal, amiket Valerie adott, es azutan masba fogunk belekezdeni, szoval lesz valtozas ilyen teren). Estenkent pedig tanulgatok ezt azt, ami erdekel, es hasznos lehet a kesobbiekben, de az elmult 5 evben nem feccoltem bele eleg energiat. Mivel ilyenkor mar faradt az agyam, ezert lassan, de biztosan haladok ezekkel.

Most par hetig hanyagoljuk a varosnezeseket (utana biztosan jon majd meg egy Avignon-Arles-Montpellier, valamint Toulon-Cannes-Nice-Monte Carlo utazas, amelyekkel a kocsival hetvegen elerheto nagyobb varosok megnezese sajnos veget is fog erni), elkezdtunk keresni inkabb a kornyeken kajak, kenu, rafting, kanyoning, via ferrata, egyeb mozgolodos idotoltesi lehetosegeket. Remelem valamelyik sportolos helyrol valaszolnak majd, es tudunk menni, mert kifejezetten jol esne mar egy ilyen hetvege is.

remelem minden olvasonk jol van. udvozlet mindenkinek.

Azt hiszem tartozunk egy posttal a hetvegi utunkrol. Mivel most futnak a szamitasok, en meg varok rajuk, ezert valamennyire megprobalom leirni mi is tortent a legutobb ota. Keszuljetek fel, nem lesz rovid. Most csak Lyon-ig irom le, majd maholnap jon a masodik fele.

Mult penteken munka utan hazamentem, ettunk egy falatot, lefurodtunk, majd utra keltunk. Most lusta vagyok pontos utikalauzt csinalni a google maps-en, ha valakit erdekelnek a helyek, akkor nezegesse:) Szoval osszessegeben a fo celunk Lyon volt, es ehhez Napoleon utvonalat szerettuk volna kovetni. Ennek erdekessege, hogy miota lattuk If varat, el akartam olvasni a Monte Cristo grofjat, szoval gyorsan befejeztem a tronok harcat, es elkezdtem ezt. Ebben pedig mellek infokent irogat Dumas Napoleonrol is, es igy tudtam meg (ezeket a dolgokat elegge elnagyolva tanitjak tortenelembol, na meg regen is volt mar), hogy Napoleon, miutan megunta az Elba sziget altal nyujtott izgalmakat es ujra ugy dontott, hogy neki bizony egesz Franciaorszag kell, Provence-ben szallt partra, majd Aix, Sisteron, Gap, Grenoble utiranyon at elindult Lyon fele (Grenoble-nal osszetalalkozott az ellene kuldott hadsereggel, akik megeljeneztek, es inkabb elkisertek Parizsig, hogy megkezdodjon a szaz napos uralkodasa, ami utan az Elbanal mar tavolabb, a Szent Ilona szigetre ment vakaciozni). A dolog pikanteriaja az volt, hogy kb 2 hete vetettem fel Zsuzsinak, hogy ugy kene elmennunk Lyonba, hogy ezeket a helyeket utbaejtjuk, es meg is orultem, hogy a konyvben is ezek szerepelnek, szoval kijelentettem, hogy Napoleon utjat fogjuk kovetni. Ezutan pedig ki is derult, hogy a Route Napoleon egy letezo fogalom, es nem en talaltam ki:)

No ennyit a tortenelmi ismeretek felfrissiteserol. Tehat pentek este 7kor elindultunk. Kb egy ora mulva Sisteronnal voltunk. Sajnos csak sotetben neztuk meg, de mivel kozel van, ezert vissza fogunk ide meg menni, mivel elkepesztoen szep hely, es eleg zsir turak is indulnak innen. A varos fo latvanyossaga egy hatalmas szikla (amiben ilyen bemelyedesek vannak, bele is mentunk, a sotetben felelmetes volt), ami este ki van vilagitva, meg vele szemben egy var. Itt 1-2 orat setalgattunk, majd utaztunk meg egy orat Gap fele, az elso szallasunkhoz (ide, a autopalya vegehez). Ittunk par sort, aztan aludtunk egy jot. Reggel elkepesztoen jo erzes volt a hegyeket nezve csinalni a reggeli tornat kellemesen csipos 13 fokban. Imadtam. Kis cica mosdas (:)) utan bementunk Gap-be. Ott nincs sok latvanyossag, inkabb csak a taj, de szerencsenkre epp szombati piacnap volt, es az viszont erdekes volt. Reggeliztunk is valami kaposztas tortat kecskesajttal, meg mandarinnal. Ezt a varost is jol korbe setaltuk, majd 11 fele elindultunk Grenoble fele.

Nos itt tertunk ra konkretan az arany sasokkal ovezett Route Napoleonra, ami mar csak magaban meger egy miset. Nem vagyok az autozas nagy hive, de vannak olyan autoutak, amiken valo utazast meg en is tudom ertekelni. Na ez olyan volt. Meg is alltunk legalabb 4-5 helyen gyonyorkodni a tajban, meg piknikezni. Del fele volt is egy olyan festoi hely, hogy mondtam  Zsuzsinak "ezt az elmenyt mar csak egy sor teheti tokeletesebbe", szoval kivontam magam az aznapi vezetesbol:) Vegul az utat igy osszessegeben 1-1.5 oraval megtoldva odaertunk Grenoble-ba. Ez egy kb 150ezres varos, azt kell rola tudni, hogy gyonyoru helyen van, es a CEA-nak (aminek a cadarache-i telephelyen dolgozom) itt is van egy telephelye. Van itt egy szep szinkrotron, amit mar legalabb 100szor neztem meg google mapsen, es mar nagyon reg ota szerettem volna latni (miota hallgattam valami rontgen, meg neutron besugarzasokkal kapcsolatos targyat, nem emlekszem a pontos nevere, de emlekszem, aznap vizsgaztam belole, mikor Zsuzsi eloszor hazajott spanyolorszagbol:)). Nos most lattam eloben is, szep volt:) Ez ugyan messzemenoen tulszarnyalt szamomra minden mast, amit a varos nyujthatott, de azert szep volt a tobbi latnivalo is. Volt peldaul drotkotelpalyas felvono, ami atvitt a Rhone felett a hegyre (a helyi Bastille-ba). Ennek az erdekessege az, hogy iden volt hir, hogy pestre is szeretnenek ilyet a vigado es a var kozott. Ezekbol van par a vilagban, de annyira nem sok, szoval a grenoble-it ki is probaltuk (eleg sokat kellett varni, meg az iranyito nyomta is neki rendesen, szal fele annyi ido volt mar az ut, mikor mi mentunk, mint fel oraval korabban, de azert erdekes volt). Szoval a vegallomas, a Bastille egy eroditmeny, sok fal kb:), ami a jo benne, hogy a helyiek szamara ez egy futocelpont. Felfutnak, majd le, es a palya menten kulonbozo erositesre, es nyujtasra alkalmas objektumokat helyeztek el. Lefele mi is ezen a palyan setaltunk vegig, elkepesztoen jo, ha ott laknek tuti en is hetente-kethetente felfutnek oda (mar csak azert is, hogy megnezzem a szinkrotront:)), es sokan osztoztak a velemenyemben, mivel rengetegen futottak. Osszessegeben 9-10 kozott indultunk innen csak tovabb, a tervunk az volt, hogy itt alszunk, ami kisebb navigacios hiba miatt meghiusult, szoval vegul valami random varos random parkolojaban aludtunk lyonhoz nem messze. Masnap 6ra allitottunk orat, de vegul csak 8-9 fele ebredeztunk, hamar tovabb alltunk, lyon mar kozel volt. Kozben gondoltuk tankolunk par litert, hogy a hazautra is meg legyen eleg. Na ez a tapasztalatlansagunkat mutatja. Osszessegeben nem volt ertelme nem teletankolnunk, de tankolnunk sem igazan, mert felig volt a tank, foleg nem vasarnap ugy, h kartyaval tudunk csak fizetni (nem embernel), csak hat eleg olcso bengat talaltunk, es gondoltuk koran van, legalabb holnap nem kell ezzel szarakodni. A benzinkutas gep kiirt vmit, hogy max 98 euroert tankolhatunk, mi meg 15ert tankoltunk, zsir is volt, megyunk tovabb realizaljuk, hogy kaptunk blokkot a 15 eurorol, de az erkezett sms alapjan fizettunk 98at. Hat anyaztam egy csoppet, mert nem szeretek 83 eurot elbukni, es nem is ertettuk, hogy ez hogy van, de ugy dontottuk, hogy most ezzel a lyon-ban levesunket nem hagyjuk elcseszni (de azert filoztunk sokat azon, hogy most ez h lehet, meg mi lesz. Vegul masnap visszamentunk, es akkor mar volt kiszolgalas, hosszan, es nehezkes beszelgetes soran kiderult, hogy ez a bank hibaja, itt egyben levonjak a maximumot, majd visszautaljak a kulonbozetet. mai banktol kapott sms alapjan tenyleg ez tortent, szoval nyugodtsag. a szoban forgo 80 eurot mar elveszettnek hittem, ezert megfogadtam, hogy a minimum a felet elkaszinozzuk monte carloban. Tehat, szerencsenk volt, de a tanulsag, csak teletankolunk, csak ha kb 50-100 km van mar csak a kocsiban, es csak ugy, hogy embernel fizetunk). 10re odaertunk a szallodahoz, ami a kulvarosban volt, gondoltuk masfel orat itt nezelodunk, majd fel12kor megprobaljuk atvenni a szobat (alapbol csak 12kor lehet). Na oda is allitottunk, mondja a no, hogy nem tudjuk atvenni, mert meg az elozo lako se jott ki. Kiderult, hogy oraallitas miatt meg csak fel11 van... (szoval igen, az h 6ra allitottunk orat, azt jelenti, hogy 5re. hihetetlen, a heten gondoltunk is ra, hogy oraallitas lesz, es ilyen meg nem volt velem, hogy az ajandek egy orat igazabol elveszitettem). Szoval megebedeltunk, aztan delben visszamentunk, furodtunk vegre egy jot, majd 1 fele besetaltunk Lyonba (kb fel10 fele indultunk vissza, szoval osszesen kb 8-9 orat maszkaltunk, nagyon durva). Es akkor Lyon, majd utana Valence, es az izgalmas, majdhogynem foldutakon torteno hazaut reszletei a kovetkezo post-ban varhato:)

a helyi kuponos akcioban hirdetnek Budapesti szallast is. Amennyire ertem a dolgot, ugy en is draganak itelnem meg, es nem vennem meg a kupont (pedig amugy annyira meg nem is veszes), ennek ellenere elszomorit, hogy mar csak 14 oraig lehet vasarolni ilyet, es eddig csak 1 vevo volt ra...

aix-parizs es parizs-aix tgv jegy: pipa
szallas reggelivel parizsban: pipa

nem tudom, hogy parizst varom-e jobban, vagy azt, hogy utazhatunk tgv-vel:) (kocsival 7.5 oras ut, vonattal 3 ora 15 perc)

eddig azt hittem, hogy a madartej egy magyar nemzeti etel. Viszont, amikor eloszor ettem itt kint, akkor ebben a hitben megrendult a bizalmam (habar sokan valljak, hogy majdnem mindennek es mindenkinek kicsiny hazank a bolcsoje...). Utana feltunt a boltban, hogy itt a tejes desszert kinalat (a kesz pudingokra meg hasonlokra gondolok) kicsit szelesebb skalan mozog, mint otthon, igy peldaul arulnak kesz madartejet is, meghozza eleg nagy valasztekban. Jovo hettol el is indul a projektem, aminek kereteben minden ilyen tejdesszertet vegig fogok kostolni (azert csak en, mert Zsuzsi nem lelkesedett, amivel az a "baj", hogy minden ilyet negyesevel arulnak csak). Node, arra jutottam, hogy fogalmam sincs, mikor ettem utoljara otthon madartejet, itt viszont ma is, tehat kevesebb, mint egy honap alatt masodjara. Ezert felteteleztem, hogy ez francia desszert, es lass csodat: http://en.wikipedia.org/wiki/Floating_island_(dessert) .

tegnap zsuzsi bement a furdoben, becsukta az ajtot, utana mentem, es mikor lenyomtam a kilincset, valahogy kiugrott a zar nyelve, es benne maradt az ajtofelfan levo melyedesben, amibol elvben ponthogy ki kene jonnie a kilincs lenyomasa soran.

mivel nem akartuk, hogy az ajto ajtofelfastol, falastol, mindenestol beszakadjon, ezert a kb 4 mm szeles resen (amennyire ki lehetett nyitni az ajtot), elkezdtem egy egyszeru konyhai husvago kessel (igen azzal a kicsivel, ami reces, asszem steakkes neven is fut) fureszelni. ahhoz kepest, hogy a kes az a tipusu, amibol most a hyperU-ban arulnak 4 db-t 1 euroert, egesz jol vitte, es nem is csorbult ki, szoval ezutan megfontolom, hogy veszek magunknak ilyet:)  kb 15-30 perc munka alatt a zarnyelvhez (itt arra a haromszog alapu hasabra gondolok) tartozo kb 8 mm atmeroju femhengert alulrol felulrol beirdaltam 2-3 mm-re. De mivel a kessel eleg nehezkesen lehetett odaferni es mar jobban nem nagyon akarta szedni a dolgot, ezert ugy dontottem berugom az ajtot, ha minden jo, akkor a zarhoz koncentralva a rugast a zarnyelv femcsatlakozoja van annyira beirdalva, hogy az torik eloszor, nem pedig az ajtofelfa. a dolog bejott, es utolag kiderult, hogy mar tobb helyen is elofordult az eset, bar az nem, hogy masok hogyan oldottak meg.

ja, hogy es miert volt erre szukseg? Mert 6 utan mar nincs recepcio, hogy segitsenek szerelot hivni, szerszamot adni, ilyesmi.

Hétvégén megint Marseille-be mentünk, a külvárosban letettük a kocsit, majd metróval elmentünk a Palais Longchampig, ami egy gyönyörű kastély, hatalmas parkkal és szép kilátással. Villamos helyett gyalogoltunk, de jól is döntöttünk, érdekeseket láttunk. Egy téren egymás mellett volt egy francia meg egy arab tüntetés, sőt még egy csapat dobos is fokozta  a hangulatot. Majd leértünk a kikötőhöz, elsétáltunk a diadalívig, kicsit megismertünk a város igazi arcát, ahogy sétálgattunk mindenfelé. Rengeteg autó, rengeteg ember, mindenhol szemét, néha megcsap a tenger illata, jó hangulata van, nekem tetszik:) Kicsit vásároltunk a Lafayette-ben, ami egy francia üzletlánc, márkás ruhák, ékszerek, táskák, órák, cipők egy helyen. Nagyon szép dolgokat lehet kapni.

Késő délután elindultunk a tengerhez, sajnos eltévedtünk Marseilleben, jó sokat kocsikáztunk összevissza, mire rátaláltunk a helyes útra, ami egy kanyargós, hegyen átvezető, csodálatos panorámás út volt. Nagy nehezen sikerült leparkolni Cassisban, Marseilletől 25 km-re keletre fekvő fürdőváros ( 8 ezer lakosú). A kikötőben megvacsoráztunk egy kis étteremben. Végre sikerült megkóstolnunk a marseille-i levest    (bouillabaise). Először a levet hozták ki, reszelt sajttal és pirított fehér kenyérszelettel, amire fokhagymás, olivás, chilis, halfőzetes szósz kerül, nagyon finom. Meg is ijedtünk egy kicsit, hogy hol vannak a halak...de odajött a pincér látva tanácstalanságunkat, hogy nyugi, kezdjük el, majd hozzák a halakat is :) Így is lett, egy hatalmas tálcán először megmutatta milyen halak vannak rajta, majd kitette 2 hatalmas mélytányérra. 7 fajta hús volt, amit felismertem garnélarák, kagyló, még egy fajta rák, amit nem tudtunk megenni, a többi hal. Nagyon ízletes volt, csak óriási adag, én nem is bírtam megenni, de Zsolti szinte az egészet megette, sőt még desszertet is rendelt, én mozdulni sem bírtam. Érdemes volt megkóstolni de azt hiszem nem eszünk többet ilyet, nagyon nagy adag. Nem is lehet egy embernek rendelni, min 2 személy kell.

Vacsora után sétáltunk kicsit, megnéztük a partot, hangulatos kis város. Reggel 9 kor már a tengerben fürödtünk. Először nem akartam bemenni, mert igaz, h sütött már a nap, de azért hűvös volt, meg a víz is, de Zsolti addig addig nyaggatott, míg belementem, nagyon kellemes volt, hideg, de jó :) Aztán bejártuk a várost, ettünk finom péksütiket, sok turista volt, mindenki ment hajókázni, a környerő híres öblökbe, mi majd legközelebb nézzük meg.

Dél körül visszamentünk a strandra, ahol már szinte tömeg volt, mindenki napozott, sokan fürödtek is, a part köves, a víz nagyon szép tiszta, hamar mélyül, Zsolti búvárkodott, én úszkáltam, napoztunk, majdnem mintha nyár lenne :) 

Igazán szép hétvégénk volt, nem gondoltam, hogy októberben még fürdünk a tengerben:)

panaszkodtam mar, hogy elkepesztoen sok auto van, pedig az utak lathatoan nem erre lettek tervezve a varosokban. Ismet kiemelnem, hogy Manosque-bol/ba, a kb 20ezres varosbol/ba minden reggel 730kor es delutan 1700kor lepesben lehet ki/bejutni, elkepeszto. Ennek oka a rengeteg korforgalom is (amit nem tudnak hasznalni), valamint a nagyon sok auto. Reggel csinaltam egy kis statisztikat: 50 kocsibol 46-ot hasznalt 1 szemely (ebbol 4 furgon volt, harom ulessel; 3 nagy terepjaro, es csak 2 darab ketules kocsi), a fent marado 4 kocsibol 3ban ult 2 fo, es 1 kocsiban ult 3 fo. Tehat 55 ember utazott 50 auton. Ez eleg szar.

Abszolut megmagyarazodik az, hogy a Renault tervezett Zoe-t... Amit elegge felturboztak az utobbi tervekben (guglizzatok nyugodtan). A baj mar csak az, hogy ilyet meg nem lattam az utakon.

Es az is ertheto emiatt, hogy a CEA belso honlapjan miert van legalabb 5 dokumentum az autoval jaroknak, ami azt fejtegeti, hogy ha 30 km-re laksz, akkor mennyi a benzin koltseged egy evben, valamint azt, hogy ha 4-en jartok 4 kocsival, akkor akar ossze is beszelhetnetek, hogy 4en jarjatok 1 kocsival...

na, ilyet en meg nem eltem a bsc-tdk-msc munkak megirasa soran... Valerie tetelesen kis szamologeppel vegig potyogott minden adatot, es ellenorizte, hogy tenylegesen jo inputot allitottam-e ossze. Ez amugy marha jo dolog, egy jo temavezetonek igy kell csinalni. Ja, szerencsere jo volt minden:)

a heten meg nem voltunk kirandulni (azaz zsuzsi volt pertuis-ban), de ma elmentunk a kozeli valensole-ba. az ilyen utaknak altalban az a celjuk, h setaljunk 1 orat, es zsuzsi kapjon egy kepeslapot (konnyu boldogga tenni:)). arra kellett rajonnom, hogy az ilyen kisvarosokban vannak a legfaszabb petanque palyak (jatszottunk is kicsit).

ebed kozben elmeseltem nicolasnak (o a kevesek egyike, aki nem atalkodik megszolalni angolul), hogy mennyire zsir, hogy ennyire hamar odaszerveztek a mentoket, na meg a tuzoltokat, habar azt nem ertem miert. Mondta, hogy itt heti rendszereseggel vannak kozuti balesetek, atlag evente erdotuz a kornyeken, ami kb ket evente atterjed a telephelyre is, es a terrorcselekmenyek sem ritkak. Ez megmagyarazza a mentok gyors megerkezeset, meg azt is, hogy ezalapjan a tuzoltok kb mindenhova odamennek.

hehe, szoval, ma beertem (a hogyan resze mindjart jon), es a temavezetom elso mondata az volt, hogy nem kell jonnom a meetingre, mert it's not worth to you. Gondoltam, hogy ez azert annyira nem lehet igaz, elvegre ebbol a laborbol ketten foglalkozunk az allegroval, szoval mosolyogva megkerdeztem, hogy miert, vegul ugy dontottek, hogy franciaul tartjak? O is csak rohogott, es mondta, hogy igen, az nekik konnyebb. Annyira nem bant, hogy nem kell mennem, szoval mondtam, hogy majd utana mindent elmesel, az teljesen zsir lesz.

az ideut: Valaki rosszul lett a buszon (azt hiszem hanyt is talan), meghozza az autopalya lehajtonal, ahonnan max 5 perc az atszallasi hely. Magyarorszagon el tudnam kepzelni azt a forgatokonyvet, hogy "leszarjuk, hogy a gyerek rosszul van, ezt az 5 percet mostmar kibirja, nem fogunk 50 masik embert szopatni. Ez az 50 ember szemszogebol mondjuk ertheto, viszont, ha pont mi vagyunk az az egy, akkor nem tulsagosan, foleg, hogy szegeny arcnak igy is elegge elkaszalt napja lesz valoszinuleg, tehat teljesen korrekt, hogy ne igy gondolkodjunk. Hanem: a sofor konkretan mindenkit felredudalt maga elol, es megallt meg a bejarat elotti parkoloban. Mire odaertunk mar ott volt 2 tuzooltoauto (fogalmam sincs, azok miert), es ket mento. 2 perc ha eltelt a rosszullet ota, elkepeszto. A buszrol mindenkit letessekeltek, a mentosok felozonlottek, majd ott alltunk fel orat. Ez alatt nem egeszen tudom, mi tortenhetett, mert a beteget nem hoztak le a buszrol, viszont kint osszeszereltek egy hordagyat (amit magara hagytak 10 masodpercre, es a parkolo leejtos volta miatt neki csapodott egy kocsinak:)), majd a hordagyat tizperc mulva visszaraktak a mentobe, es a kocsi helyet cserelt a masik mentovel, amibol leszedtek egy hordszeket, es azt raktak ossze. Kozben kb fel ora alatt megerkezett a potlobusz (felteszem, azert ilyen keson, mert a kb 35 busz, ami a kulonbozo varosokbol erkezik be, hordja a telephelyen belul szet az embereket 8 iranyba negyed ora alatt 4szeri indulassal, igy gondolom abban nem akartak fennakadast okozni, es egy busz mar igy is kiesett). No utana ez a potlobusz bejarta mind a 8 utvonalat, es mindenkit letett, ahol kellett. Ami meg a problema kezeleseben igazan tetszett, hogy nem az volt, amit otthon megszoktunk, ha ilyesmi van: latjuk, hogy van valami gebasz, de utana fogalmunk sincs, hogy most ez megoldodott-e, az urge kilehelte a lelket a buszon, vagy egy kiados gyomormosas utan holnap mar ujra dolgozik, de hasonlo megoldas a vonatkozlekedesben is van, varunk 20 percet a semmi kozepen, de nem derul ki, hogy pontosan mire fel. Az is igaz, hogy a vegkifejlet, es a problema okanak, vagy megoldasanak tudasa a mi helyzetunkon nem segit, ennekellenere mindig ugy gondoltam, hogy ha az ember tudja, mi tortent, akkor konnyebb elviselni a varakozast. Hat franciaorszagban nem igy mukodik a dolog, a potbuszra valo felszallas utan feljott egy biztonsagi or (ja mert, a 15 mentos melle 15 biztonsagis is odajott segiteni), aki mintegy 2 percben elmondta, hogy mi fog tortenni. Ezt csak reszleteiben ertettem, mivel franciaul mondta, szoval megkerdeztem valakit, hogy most akkor mi a szitu (termeszetesen egy kulfoldit kerdeztem meg, akivel utana beszelgettem kicsit, es megkerdezte, hogy UK-bol jottem-e:D egy kicsit dobott az onbizalmamon, mivel az en angol kiejtesem is eleg rossz, bar a faszi vmi bangladesi lehetett, es olyan elkepesztoen szarul beszelt angolul -szajzara volt szerintem- hogy szerintem minden nala jobban beszelot angolnak nez). Valaki fel is vilagositott, hogy minden rendben, a foszert elviszik manosque-ba, vagy aix-be, a korhazak keszultsegetol fuggoen.
Szerintem lenyugozo volt, milyen flottul kezeltek az egeszet. A beteget is, es a dolgozok elszallitasat. Persze urom az oromben, hogy mar eppen elegge szerettem volna ujra felig otthon erezni magam az epuletunkben, igy fel ora keses nem volt tul kellemes, ennek ellenere orultem, hogy egy ilyet is vegignezhettem (annak meg meginkabb, hogy nem a beteg szemszogebol).

ma reggel ota a temavezetommel toltottem az idom nagy reszet (kb fel9tol fel2ig), nem mondanam, hogy sokat okosodtam volna. Kicsit macskaeger jatek volt a dolog, Valerie probalta elmagyarazni az ERANOS inputjanak mukodeset, inkabb kevesebb, mint tobb sikerrel. Kiderult, hogy itt ugy kepzelik el a dolgokat, hogy nem irnak minden adott problemara egy inputot az adott kodban, hanem irt egy fejleszto egy univerzalis inputot, ami cserebe rohadt hosszu, es bonyolult, majd az emberek ezt valtoztatgatjak. Ebbol lesz az, hogy hol francia parancsokat hasznalnak, hol pedig angolokat, valamint, hogy a felhasznalo tulajdonkeppen az input 2/3-arol nem tudja, hogy micsoda (nem csoda, van egy csomo valtozo, aminek a fejleszto adott nevet, es nem kommentelte meg, hogy ez erre meg erre jo), es meg kevesebb reszet hasznalja ki. szoval a vegen mar csak uveges szemekkel neztem, ahogy Valerie ul a gep elott, es motyog magaban, hogy i don't understand it, meg nehany francia szot is. Fel2kor abban maradtunk, hogy en majd meg nezegetem a dolgot, megfejtem, hogy nekem mire lesz szuksegem belole (legszebb az volt, mikor tolem kerdezte valamirol, hogy szerintem mit jelenthet:)), majd holnap meg beszelunk rola. Ja igen, holnap 9kor lesz egy meeting, ami a progress of allegro cimszo alatt osszeszedi, hogy mi tortent az elmult idoszakban. megkerdeztem, hogy angolul vagy franciaul lesz-e, mivel mondta, hogy a resztvetel szamomra kotelezo: we will try it in english. Megtiszetlo mondjuk, de mar elore mosolygok, ahogy elkepzelem, hogy majd 10-15 francia (futoelemlaborosok, termohidraulikusok, a design reszleg - itt nem a lakberendezesre kell gondolni, hanem azokra, akik agyalnak, hogyan nezzen ki mondjuk a reaktortartaly -, es a reaktoranalizis munkatarsai) egymas kozott angolul targyal, csak azert, hogy a kis magyar stagiaire-nak jo legyen. Amugy szerintem erdekes lesz.
Viszont mire mi vegeztunk mar mindenki mas vegzett az ebeddel, es en is ugy gondoltam, hogy nem fogok kapkodva elrohanni az ebedlobe (csak az odavissza seta tobb, mint fel ora), mivel 4kor itt mar a gepek kikapcsolasa zajlik kb. Megettem inkabb a kis csokis parnacskamat, meg az almam, es alig varom, hogy otthon Zsuzsival vacsizzunk egy hatalmasat (o ma aix-ben van, meg uszni is elment, szoval gondolom hasonloan ehes lesz). De ez az 5 oras kodbamulas annyira leszivta az agyamat (na meg az, hogy kozben csak angolul szolalhatok meg, mar el is felejtettem, hogy pragaban is ez volt a legfarasztobb), hogy mostanra azt hiszem feladtam mara, igy is az input otodenek a mukodeset megertettem, azaz a manualok alapjan felgongyolitettem, mint egy nyomozo:) Most pedig elkezdtem parizsrol abrandozni, keresgelni, amirol eszembe jutott a lenti szam, aminek hatasara az agyam ujra beindult, szoval neki allok ismet, hatha meg lesz a masodik otode is a dolognak, es akkor mar majdnem tobbet tudok az inputrol, mint Valerie:)

elég szép hétvégénk volt. az volt a tervünk, hogy szombaton lemegyünk marseille-be, majd valahol megalszunk, és vasárnap lemegyünk a tengerhez, esetleg fürdünk (és igen apa, esetleg búvárkodom is:)). Én 7kor ki is pattantam az ágyból, de hát a Zsuzsit nem ilyen könnyű onnan kirángatni, szóval reggeli torna mellé néztem egy kis fantasztikus négyes rajzfilmet franciául (otthon kár, hogy nincs).

Na 9kor reggeliztünk egy nagyot, aztán 10 fele lementünk 30-40 percre a konditerembe (a hely, ahol lakunk, hatalmas előnye, hogy van, és mivel 1 emelettel lejjebb, ezért min. 2 naponta le is megyünk), majd fél 12 környékén el is indultunk, 1 óra alatt ott voltunk La Rose metróvégállomas környékén, innen bementünk a központba, ami gyakorlatilag egy marha nagy kikötő, majd kb 7ig sétálgattunk, útbaejtve a nevezetességeket. Marseille nagyon szép város (bár nem volt sehol olyan pontja, amiről beugrott volna, hogy huuu ez volt a taxiban). Amúgy meglepett, hogy <1M a lakosság. Ezt a héten néztem meg, eddig azt hittem, hogy többen laknak itt. Viszont, elkepesztően mocskos, mindenhol szemét van, és tegnap kifogtunk egy iszonyúan szeles napot, szóval összevissza fújta a szemetet a szél. Ennek ellenére aki teheti, egyszer mindenképp nézze meg, mi még megfogjuk jó párszor. Főleg, mert most kimaradt a bouillabaise (ez a helyi halászlé). Felmentünk a dombtetőn látó templom-szobor egységhez, elég szép volt csak ott még durvább volt már a szél. Utána úgy döntöttünk, hogy fáradtak vagyunk, és hátha ma is hűvös lesz, menjünk haza.
Ezért a vasárnap hasonlóan indult, mint a szombat: 7kor keltem (változatosság kedvéért a torna közben batman-t néztem:)), 9kor kaja, 10kor kondi, 11kor elmentünk boltba (ez egy jó nagy sétát jelent), hogy ebédet készítsünk. Valami irtózatosan jó kolbászt sütöttünk, és hozzá kuszkuszt (legalábbis azt hiszem, ez a kuszkusz) ettünk. Hozzá kell tennem, hogy elég jó idő volt, szóval elképzelhető, hogy tengerezhettünk volna... De sebaj, kaja után aludtunk egy jót, aztán felmentünk ide: http://www.panoramio.com/photo/590274 . Erről azt kell tudni, hogy kb mindig látod Manosque-ban, mert jó magasan van, este meg kivilágítják. Lentről jobban néz ki, de azért megérte:) Utána elmentünk egy parkba petanque-ozni:) Múlt héten szereztük a készletet (nem túl prot, inkább csak ki szerettük volna próbálni), egyszer mentünk el, de már viszonylag későn, sötét volt, és a talaj sem volt a legalkalmasabb. Most viszont jobb talajon játszottuk, és sokkal jobban ment, tényleg, baromi élvezetes meccset játszottunk (1-1 lett, de Zsuzsi a szélre hivatkozva azt mondta, h menjünk haza, szerintem csak félt, hogy elkenem a száját a döntőben is...:)), nagyon sokszor találtam el direkt a Zsuzsi golyóját. Szóval tényleg elég jó játék:)
Vacsira pedig vettünk egy fagyasztott quiche-t (sütőnk sajnos nincs, ezért nem tudunk sütni). Érdekes, hogy itt nagyon sok félkész, fagyasztott, mirelit, konzerv kaja van, de tényleg rengeteg. Komolyan mondom, több félkész kaja van, mint nyers. A quiche-re azt írták, hogy: "la cuisson de cette quiche au four á micro-ondes est déconseille", amit nem tudtunk pontosan mit jelent, de én arra tippeltem, hogy azt, hogy nem lehet mikrózni (előtte leírták, hogy sütőben hány fokon hány percig). Itthon megnéztük, azt jelenti a gugli szerint, hogy nem ajánlott, amire a Zsuzsi csak annyit mondott: "hát jó,  nem ajánlott, az nem tilos", szóval megmikróztuk, megettük, finom lett.

itt az a szokas, hogy minden no-no es no-ferfi talalkozaskor puszilkodnak. megorulok tole, mert mindig az jut eszembe kb, hogy "a rohadt eletbe, ez egy munkahely, nem egy kocsma". aztan tudom, hogy ez a szokas, es kesz, lehet, hogy ennek nincs is erzelmi indittatasa (azaz pont ez zavar, hogy emellett meg azt csinaljak, hogy a buszon nem ulnek egymas melle, de konkretan, ha beszelget 2 ember, azok is inkabb egymas moge ulnek). mindenesetre mikor mar a sokadik puszit lattam, elkezdtem gondolkodni, hogy nyilvan hulyenek neznek, mert en senkihez nem mentem oda puszit adni. el is hataroztam, hogy igyekszem 6 honapig kihuzni puszi nelkul, mert kellemetlenul ereznem magam. nem tudom elkepzelni azt sem, hogy bemegyek a kfki-ba, es puszi puszival koszonok Natinak, aki a titkarnonk bent.
Lenyeg a lenyeg, a tervem nem sikerult, tegnap meg volt a puszi. mentunk kajalni, es az epulet elott vartuk, hogy jojjenek meg az emberek. Ekkor ki jott a phd-s csaj (lassan meg kene tanulnom a nevet), aki mellesleg az egyik a laborunk ket olyan embere kozul, akinek valosagos temaja van (ugyanis PWR-rel foglalkozik, nem natrium- meg gazhutessel). Allt vele szemben 5 ferfi egy felkorben, es ereztem, hogy ezt most nem lehet elkerulni, probaltam araszolni oldalra (jol helyezkedtem, en alltam a felkor tavolabbi vegen), de hiaba, megtalalt a vegzet, a munkahelyi puszi....

Tegnap sikerült francia sim kártyát vennem. Először egy SFR nevű boltba mentem be, ahol francia-angol keverékkel sikerült megértetnem mit szeretnék, hogy csak egy sim kártyát, mert van telefonom, kipróbáltunk az eladóét, de amikor a pin kódot kérte, akkor azt mondta nem működik, vegyek hozzá telefont, összesen 30 €. Ott hagytam, mert amúgy is dühítő volt, hogy nem tudott senki a boltban angolul, pedig csak fiatalok voltak. Átmentem az Orange-ba, ahol még  angolul is tudtak, 10 €-ért vettem egy kártyát, amiből 5 € lebeszélhető, és működik a régi Nokia telefonommal! Mondjuk nem túl kedvezőek a percdíjak: 0,50 €/ perc és 0,12 €/ sms.

Fel is hívtam pár telefonszámot lakásügyben, pénteken megyek kettőt megnézni, egy újabb kis városban: Gréoux-les Bains, Cadarache és Manosque között van. Az egyikkel spanyolul beszéltem, mert miután elmondtam franciául aki kis betanult szövegemet, amit ő mondott azt már annyira nem értettem, és kérdezte tudok-e angolul vagy spanyolul. A másik csak franciául beszélt, elég nehézkesen ment, hogy akkor mikor nézhetem meg, mondtam neki félig angolul, félig franciául, hogy irja meg sms-ben, hogy pontosan hol találkozzunk, mert az nem értettem meg, erre mondta várjak, mondom neki ez nagyon sok pénz nekem, ja ok, akkor hello. Végül megírta smsben :)

Tényleg meg kell tanulni franciául itt, mert tényleg nem beszélnek angolul, vagy csak pár szót. Bementem 2 ingatlan irodába is, megmutattam melyik lakás érdekelne, az már nem kiadó, majd  leültettek, hogy várjak, mosolyogtak rám,  majd egy névjegykártyát a kezembe nyomtak, és ennyi! A másik meg közölte, hogy csak bútorozatlan lakások vannak, persze franciául.

Kezdek belejönni a franciául telefonálásba, a kulcs szavakat megértem már, el tudom mondani mit szeretnék, legalább már nem félek :)

nem telt bele sok ido az elso munkahelyen borozasig. ma meg is ejtettuk, ha jol ertelmeztem azert, mert valaki atkoltozott egy masik laborba (egy emelettel feljebb), de ha a neveket is jol jegyeztem meg, akkor ez a valaki konkretan 5 percet volt a bucsuztatason, es nem is ivott a borbol. mindenesetre meg kell tanulnom franciaul, mert a kb 15 fos laborbol 4 ember mer megszolalni angolul (ok meglepoen nyitottak is, az egyik csaj peldaul minden vicces jelenetnel forditotta nekem, hogy mirol van szo), a maradek pedig vagy nem beszel par szonal tobbet (pl eros gondolkodast igenyelt az egyiktol, hogy angolul kerdezze meg, hogy "red or white?"), vagy nem erzi olyan biztosnak a tudasat, hogy megszolaljon. amit abszolut megertek, mert en is igy vagyok vele, csak nekem most ennek ellenere muszaj beszelnem angolul, nekik meg sajnos nem. ja, es kiderult, hogy minden penteken borozas lesz a munkaban. ez azert eleg fura, foleg, hogy volt arc, aki letolt 5 deci bort, nekem azutan mondjuk nem akarodzna dolgozni.

beszarás, a buszmegállót, amiről zsuzsi írt, úgy adták meg, hogy melyik két út megy bele a közelében lévő körforgalomba. a para az, hogy 3 helyen volt buszmegálló a közelben 3 irányba, 3 helyen meg nem tudok várni egyszerre a buszra. nem hiszitek el, de a "buszmegálló" (igen, így utólag már csak idézőjelesen) magában a körforgalomban van (lehet, azért nem ezt írták, mert hülyének néztem volna őket, ugyanis ne tessék egy nagy körforgalomra gondolni)! amit így szó szerint kell érteni, bement a busz a körforgalomba, ami nem 2 sávos, de közel 1,5 sáv, és leállt a szélén, aztán annyi. hihhhetetlen.

de a busz közlekedéshez még annyit, hogy ugye reggel bevitt a zsuzsi, odaértünk 8-ra. 8 es 815 között 5 percenkent indul busz. Na, 10 perc alatt odaértem, ahol az átszállás van, legalábbis, ahol tegnap délután volt... sehol senki, csak egy arra sétálgató biztonságiőr. kérdésemre, miszerint, ugyanmár honnan indulnak ilyenkor a buszok, az volt a válasza kb, hogy "taxi, restaurant, telephone, troi-troi-troi-troi", szóval bementem a megállók melletti étterembe, megkérdeztem, hol lehet telefonalni, felhivtam a taxi szolgalatot (8 euro, rablás), nem vették fel, kedves pincérhölgy (meglepően nyitott volt az angol beszédre) mondta, h majd 30-45 perc (fasza késni az első igazi munkanapon) múlva jön. No, fél óra múlva sem volt taxi, bár visszahívták a telefont, de nem szólt bele senki. Ekkor egy a reggelijét épp elköltő uriember felajánlotta, hogy odavisz, bár nem tudja a helyet:) végül nem is talált oda, de elvitt kb 4 km-t, ami pont jó, és onnan már 5 perc alatt odataláltam az épületünkhöz, végül 9-re beértem, ami türhető:)

huh, a munkáról majd később, amikor pontosan összeállt a fejemben a cellaszámítás miértje, azaz a miértje már pár éve összeállt, de a hogyanja még kód szinten kérdéses, de elvben holnap már futtatom az eranos-t (ja igen, holnaptól nincs bent a témavezetőm...:)), bár még egy-két francia kódrészletet meg kell fejtenem.

zárszóként, tegnap tudtam meg (láttam egy posztert valamelyik irodában), hogy a katonai abc betűihez zászlók is tartoznak:

http://en.wikipedia.org/wiki/International_maritime_signal_flags

ezt főleg Gergő fogja értékelni, már ha még nem találkozott vele.

Ma is elvittem Zsoltit a munkába, mert egyszerűen nem találtuk meg a buszmegállót ahol a különjáratos busz megáll, annyira hülyén írták meg, pedig 2x is megnéztük, körbejártunk mindent, de majd ma azzal jön vissza, és akkor kiderül. Nekem maradt a lakás keresés franciául, izgi. Zsolti is hozott pár telefonszámot a munkahelyéről, nekem is maradt még tegnapról. Elindultam, hogy vegyek telefonkártyát, 7,50 €-ért sikerült is venni, majd kerestem egy telefonfülkét és elkezdtem tárcsázni. Írtam egy kis szöveget, meg is értették, és azt még én is, hogy már kiadták, ez még könnyen ment. Sajnos egy kivételével mindegyik betelt vagy fel sem vették, felhívtam kb 11-et. Na de egy felvette, jáááj, azt még megértettem, hogy üres és mikor tudnám megnézni, meg azt is, hogy akkor ma 18 órakor, de hogy hol van és hol találkozzunk, csak mondta mondta én meg hogy de nem értem, lehetne angolul, erre csak nevetett egyet. Azt hiszem megegyeztünk, hogy akkor majd még hívom ha ott vagyunk, amúgy Ginasservisben van, nem éppen Aix, de Cadarache-hoz közel.

Egy másikkal meg tudtam beszélni angolul, értettem amit mond:) Ez most épp fogalt, de a bérlője már keres egy másikat, de még nem talált, de nem tudja megmondani mikor lesz szabad. Írtam neki emailt ( kevesen egyike aki email címet is megadott), hogy majd mindenképp írjon ha üres, ez Aix-ben van.

Ebédre vettem főtt, hámozott kis garnélarákot, meg hagymás kagylót befőttes üvegben, összekevertem fekete olivabogyóval, 2féle sajjtal, salátával, egy kis ecetes szósz és baguettet ettem hozzá :) nagyoooon finooom. Imádom, hogy itt a boltokban hatalmas hal pult van, mindenféle friss tengeri halakkal, csomó fajta kagylóval, rákkal. Fogok venni egyszer frissen ilyeneket, nézek valami jó kis receptet é megcsinálom :)

Sziasztok,

Akkor én is: izgulva vártam, hogy itt legyünk, csak ketten, egy olyan országban, aminek a nyelvét még csak most tanulom :), hogy otthonossá tegyük a lakást, hogy kialakuljon a külföldi napi rutinunk, hogy megismerjük a várost, mit hol érdemes venni, ez olyan izgalmas, és még inkább az, hogy itt töltjük a karácsonyt :)

Hétfő reggel elvittem Zsoltit kocsival Cadarache-ba, itt inkább én vezetek, eléggé élvezem, sok a körforgalom, a kanyargós, kis utak, nagy a forgalom, szóval figyelni kell, de egyre ügyesebb vagyok :) Már kezdem megszokni, hogy a körforgalomban az indexelés abbahagyásánál mennek ki az autók. Én tovább autóztam Aix en Provencbe, nem autópályán, így áthaladtam kisebb városokon, nagyon szépek. Sikeresen leparkoltam, oda ahol szombaton is, itt mindig van hely és ingyenes. Még az autóból láttam, hogy egy közeli téren van piac, igy megnéztem. Mindent lehetett kapni, ruha, cipő, konyhai, fürdőszobai cuccok, pékárú, grill csirke, zöldség, gyümölcs, elem, bizsu. Az árusok arabok  voltak  inkább, olcsóság volt. Egy fürt szőlőt vettem csak.

Majd bementem a központba, szereztem egy térképet " In the steps of Cézanne" útvonalon mentem végig, kb az egész városon keresztül visz, jelezve, hogy itt született, itt járt iskolába, itt ezt meg azt csinált, 36 pontból áll, és még a járdán C betűk is jelzik az útvonalat. El is fáradtam a sok sétában, meg a nagy melegben, pihentem egy gyönyörű parkban, mellettem egy kínai házaspár festegetett :) Nagyon megtetszett Aix, keskeny utcák, zsalugáteres ablakok, sok szökőkút, rengeteg turista, meg diák, kis terek , kiülős kávézókkal :)

3 kor találkoztam Suzanne-val, aki magyar, de 56-ban kiköltöztek ide. Egész jól beszél magyarul, mindent megért. Szereztünk lakás hirdetéseket, párat fel is hívott nekem, de nem jártunk sikerrel, vagy már kiadták vagy nem vették fel. Ő amúgy Venelles-ben lakik 8 km-re Aixtől Cadarache felé, ott lenne ideális, és olcsóbb lakni. Ittunk egy kávét, majd betértünk egy telefonboltba, hogy megkérdezzük mennyi egy sim kártya. Nagy segítsék, hogy beszél helyettem franciául...Aztán jött Zsolti, hazavittük Suzanne-t is, aki felajánlotta, hogy ha még pénteken sem lesz lakásunk akkor aludhatunk nála is, mert ő éjszaka dolgozik legtöbbször, egy szoba, wc a folyosó végén.

vannak itt érdekességek. példának okáért a francia emberek 80 százaléka úgy használja a körforgalmakat, hogy befele indexszel, aztán ahol ki akar fordulni, ott abbahagyja a befele indexszelest. ijesztő.

na de, mivel nem volt még belépőm, ezért kocsival mentünk ma, zsuzsi úgyis ment utána aix-be. portánál elnyomtam, hogy je suis zsolti de la Hongrie. je cherche mrs valerie b-m. elle travaille dans *es itt a labor neve*. Na, a recepcios csaj nem kicsit röhögött ki, de adott egy belépőt és lehivta a szupervájzorom (aki a valerie). meg is jött tíz perc múlva egy fószerrel, akit már korábbról ismertem, és ebben az allegro témában az atyaúristen. témavezetőm kedves hölgy (fiatalos, négy gyerek édesanyja), de határozottan demoralizáló volt, hogy a 2. mondata az volt, hogy bocsássak meg, nem beszél jól angolul, az 5. meg az, hogy félmunka időben dolgozik már csak (a négy gyerek miatt). ebből kicsit félve, de le kellett vonnom a következtetést, hogy a hét felében fogunk bármit is csinálni, és azt is nyögvenyelősen. no ezután eldöcögtünk az épületünkhöz. a telephelyről annyit, hogy a kfki-ban 5 percet sétálok a recepciótól (ami egy kis bódé) az épületünkig, de a legtávolabbi hely is 15 perc gyalog. na itt a recepciótól (ami egy emeletes üvegpalota, telerakva napelemekkel - mérik a termelt kWh-t) 10 perc kocsi út volt (megspékelve olyan látványosságokkal, mint a Phoebus, a Masurca, vagy az épülő Jules Horowitz reaktor). Ennek megfelelően a telephely megközelítése busszal:  adott városból jövő különjáratról a recepción átszállhatunk a "helyi járatokra". na, ezek a franciák nem szarral gurítanak:)

nos ezután megmutatták a szobám, elég nagy (és van mágneses írótáblám!!). kezdetben lesokkoltam a franciabillentyuzeten es francia oprendszeren (a debian linux es az abban megnyithato windows is francia), de a billentyuzetproblema mar megoldodott, elszorva talatunk nekem egy angolt az egyik phd-es gyerekkel. az oprendszer nyelve még gázos, mert valami idióta kitalálta, hogy azt csak rendszergazda állíthatja át (azt sem értem, hogy ezt hogy tudták beállítani!!!), ezer szerencse, h a billentyu nyelve allithato volt. de ez igazabol még nem is volt égető dolog, mivel 10 percet töltöttem a gép előtt. ugyanis az első 2 órában előadást hallgattam az allegroról (roppant mód élveztem, főleg azt a részét, hogy tudtam, melyik keresztkérdéseket tehetem föl úgy, hogy majd az lesz rá a válasz: "ezt igazából még nem tudjuk").

ez után ettünk. tudjátok, hogy ez nálam a nap fénypontja, a kfki menüt is imádom a menzán, szóval itt sem akartam a bőség zavarába esni, kértem egy plat du jour-t, ami a napi kaja, valami egyszerű ragus hús volt, de finom. és akkor most jön a zavarbaejtő rész. én azért szeretek három fogást enni, a kettővel is elvagyok (valami fullos leves meg valami édes főétel), a négyet már túlzásnak tartom, de elevickélek vele, a fölött meg nekem már kb az allyoucaneat kategória, de ezek a franciák, jóóóég. telepakolták a tálcát, mondok egy szolid példát, valerie-tt: főételnek hús főtt répával, aztán egy kis tonhalsali (ami sztem előételnek illett volna), ezt megfejelve egy kis gyümölcssalátával, aztán torkolt egy kevés süteményt is, meg biztos, ami biztos egy kiwit, ja meg még egy joghurtot (az is elképesztő számomra, hogy ebédnél van kirakva joghurt). 6 fogás, és ott ez volt a normális, ahogy elnéztem. értitek, én kivettem a kaját, raktam mellé egy sütit (karamellás ekler, elég finom volt), és mikor láttam a velem levő franciák tálját, és furcsálló arckifejezését, akkor mellé raktam egy almát (hozzá kell tenni, hogy már a sütit is túlzásnak tartottam, mivel ma nem én fizettem a kajámat, és nem akartam ingyenélősködni).

kaja után el kellett menni a gazdasági részlegre, ahol kiderült, hogy csak jövő hónapban számítottak rám (fasza), plusz valami biztosítást hiányoltak: civil liability, amit kérdeztem kfki-ban is, hogy milyen biztositast jelent, azt mondtak, passz, csinaljak eu taj kártyát, az jó lesz. na kiderült, hogy ez tényleg azt jelenti amit, tehát, valami olyan biztosítás, ami arra biztosít, hogy én ölök meg valakit, vagy nem ölök meg valakit, nem is értem pontosan, hogy lehet erre biztosítani?... kiderült, hogy a maestro gold es platina kártyákhoz van ilyen, nekem persze standard van. sebaj, kötnek nekem pár euróért. szóval, ha mindent jól értettem, akkor elvben klappolnak a dolgok, és maradunk:) de nem állítom, hogy mindent jól értettem, mert minden szervezős emberke franciául akart velem beszélni, amit a saját állítása szerint is rossz angolos valerie próbált nekem fordítani. a nap sikere, hogy ha holnap beviszem a számlaszámom, akkor elvben utalják az lakástámogatást. zsírság, már csak lakás kéne.

no 16:15kor véget is ért a "munkanap", busz, aztan átszállás után bementem aixbe találkozni zsuzsival meg suzanne-nel, de az ezutáni részről majd zsuzsi beszámol (meg az ez előttiről is az ő szemszögéből), én csak annyit tennék hozzá, hogy vettünk 1200 grammos konzerv raviolit:D ezt persze egy darabig nem esszuk meg, mert vacsira általában bagettet, sajtot, meg halat fogunk enni, egy kis pralinevel, és chinois-val. ja meg vettünk másfél literes pet palackos cidert...:) nem normálisak ezek az emberek, amúgy elég finom, bár ez a helyi tesco gazdaságos, csak itt a tesco-t U-nak hívják, és van belőle hyper-U, meg super-U:D

sziasztok,

kezdésnek szerettem volna egy olyat írni, hogy milyen érzéseim vannak pár nappal az indulás előtt (meg szerettem volna, ha a zsuzsi is ír egy ilyet), hogy majd később ezt visszaolvasva értékelhessem azt, hogy mi következett be, mi alakult úgy ahogy. mindenesetre ezt nem volt időm megtenni, szóval most gyorsan összefoglalom.

Nos, külföldön dolgozni, elsőre elég ijesztő, de azért várom is, holnap reggel meg is kezdődik. Jó érzés, hogy a kutatási témám (allegro reaktor) kapcsán talán a legkompetensebb kutatóintézet lesz ez, legalábbis itt tervezték meg a dolgot:) mindenképp szeretnék megfelelni, a kfki-ra sem szégyent hozni, segíteni az otthoniakat a munkámmal, na meg tényleg, jó lenne valami értelmeset kutatni 6 hónap alatt...
Szóval ez az egész remélem kedvezően hat majd a munkával kapcsolatos mentalitásomra.

A kint létnek pedig hát itt a másik valószínűleg elég sok változást előidéző oldala, hogy Zsuzsival ketten vagyunk. Mikor először vetettük fel, hogy karácsonyozzunk kint együtt, akkor gondoltam rá, hogy hmmm, ez olyan, mintha egy családként elfogadnánk egymást, eléggé izgulok, de ez a jó fajta izgulás (ma pl kitaláltuk, hogy ha náluk halászlé a karácsonyi leves, nálunk májgombóc leves, akkor annak kereszteződéséből kipróbálhatnánk a tonhalpástétomgombóclevest, aztán persze, ez lehet, szar lesz, szóval majd felülbíráljuk, és az egyszerűbb megoldást választva csinálunk ilyet is, olyat is, vagy a mégegyszerűbb: csak májkrémgombócot). De ez még 3 hónap múlva esedékes, szóval van egy kis időnk. Ezekhez a dolgokhoz kapcsolódik, hogy most ahol lakunk (mindjárt leírom hol) mindkettőnknek az első, ellenkező neművel abszolút kettesben lakás: szóval az ölemben vittem be a zsuzsit az ajtón, irgalmatlanul be is vertem a könyökét a falba:)

hogy mi történt eddig: pénteken hajnaltól utaztunk, apa, zsuzsi, én, a scenic, meg a "bazár":) vezettünk mindhárman, azért a forgalmas autópályán haladás még ijesztő, de büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltuk (apára nem, arra számítottam, hogy ő simán megcsinálja:)). beszoptunk 2 dugót, összességében 17 óra alatt értünk aix (ja igen aix-en-provence és környékén vagyunk, későbbiekben aix) határára, ott aludtunk az etap hotelben, gyakorlatilag az érkezés után egyből. szombaton reggeli után bejöttünk aix-be, a Pasino (ami részben egy Casino) közelében parkoltunk. Elsétáltunk a marseille-i reptérre menő buszhoz, erre felraktuk apát (kicsit könnyeztem is), utána pedig elindultunk felfedezni a várost. Erről nem is írok, hiszen még párszor nyilván megtesszük újra, és fényképek is lesznek. Fél3kor találkoztunk Daniel-lel, aki a francia-magyar társaság (ezek olyan beteges francia emberek, akik valamiért vonzódnak magyarországhoz, sőt némelyikük csakúgy magyarul is tanulgat; eddig azt hittem, hogy aix tesvérvárosa pestnek, de most néztem, még csak az se) tagja, és ők elvben segítenek majd kecót találni, meg talán munkát a zsuzsinak. Röviden megmutatta ő is a várost, valamennyit beszélgettünk, de nem volt a legjobb az angolja, szóval felhívta nekünk Suzanne-t, akivel hétfőre lebeszéltünk egy randevút. No, ez a hölgy például beszél franciául, angolul, magyarul, és elvben vannak lakásos kapcsolatai is, szóval remélhetünk tőle segítséget.

Ezek után 6 fele elindultunk Manosque-ba (ez az a kisváros, ahol voltam júliusban is, nem tudom miért, de imádom, http://en.wikipedia.org/wiki/Manosque), itt van szállásunk most egy hétig a séjours&affairs apparthotelben. tulajdonképpen egy olyan kis stúdiolakás ez, mint amilyet kivenni is szeretnénk. Jó hír, hogy csont nélkül (gps-t felülbírálva) idetaláltunk. Kajáltunk, majd megnéztük a neten, hogy bolt már csak az Auchan van nyitva 8 után, és vasárnap meg semmi, szóval sétáltunk egy nagyot a boltot keresve. Nem mentünk el végül, mert messze volt, és meguntuk. Viszont ma reggel elmentünk sétálni megint, és találtunk boltot, ami nyitva van vasárnap, ezért boldogság: van tej, narancslé, és nem az otthoni kaja került a vasárnapi asztalra (ja igen, első változás, asztalon étkezünk, nem az ágyon:)). Ezenkívül, ami zsír: 1 euroért konzerv ravioli, 800 gramm:) imádom a konzerv raviolit (tudom, ez beteg), de otthon már nem szoktam találni. Úgy látszik, a franciák is imádják, mert már tegnap is felfigyeltem egy boltban, hogy igen nagy a kínálat belőle, de ma kifejezetten feltűnt: a konzerv részleg legnagyobb hányadát a ravioli teszi ki. nem normális dolog, de már előre imádom. ja, ez volt az ebéd persze, és uhh, jobb volt, mint amit otthon lehet kapni!

most felkeltem a zsuzsit a délutáni alvásból, és sétálunk még egyet. Holnap drukkoljatok, hogy zsírul menjen a meló, na meg lakás keresésben is sikerrel járjunk.

Pöppp