Tegnap sikerült francia sim kártyát vennem. Először egy SFR nevű boltba mentem be, ahol francia-angol keverékkel sikerült megértetnem mit szeretnék, hogy csak egy sim kártyát, mert van telefonom, kipróbáltunk az eladóét, de amikor a pin kódot kérte, akkor azt mondta nem működik, vegyek hozzá telefont, összesen 30 €. Ott hagytam, mert amúgy is dühítő volt, hogy nem tudott senki a boltban angolul, pedig csak fiatalok voltak. Átmentem az Orange-ba, ahol még  angolul is tudtak, 10 €-ért vettem egy kártyát, amiből 5 € lebeszélhető, és működik a régi Nokia telefonommal! Mondjuk nem túl kedvezőek a percdíjak: 0,50 €/ perc és 0,12 €/ sms.

Fel is hívtam pár telefonszámot lakásügyben, pénteken megyek kettőt megnézni, egy újabb kis városban: Gréoux-les Bains, Cadarache és Manosque között van. Az egyikkel spanyolul beszéltem, mert miután elmondtam franciául aki kis betanult szövegemet, amit ő mondott azt már annyira nem értettem, és kérdezte tudok-e angolul vagy spanyolul. A másik csak franciául beszélt, elég nehézkesen ment, hogy akkor mikor nézhetem meg, mondtam neki félig angolul, félig franciául, hogy irja meg sms-ben, hogy pontosan hol találkozzunk, mert az nem értettem meg, erre mondta várjak, mondom neki ez nagyon sok pénz nekem, ja ok, akkor hello. Végül megírta smsben :)

Tényleg meg kell tanulni franciául itt, mert tényleg nem beszélnek angolul, vagy csak pár szót. Bementem 2 ingatlan irodába is, megmutattam melyik lakás érdekelne, az már nem kiadó, majd  leültettek, hogy várjak, mosolyogtak rám,  majd egy névjegykártyát a kezembe nyomtak, és ennyi! A másik meg közölte, hogy csak bútorozatlan lakások vannak, persze franciául.

Kezdek belejönni a franciául telefonálásba, a kulcs szavakat megértem már, el tudom mondani mit szeretnék, legalább már nem félek :)