par hete bejott hozzam a laborvezeto, kezeben egy cikk, es kerdi tolem, hogy el tudom-e olvasni. Ranezek a lapra, es kerdem, hogy hat ez csehul van, nem? Nos igen, ez csehul van, csak gondolta, hogy mivel en is kelet-europai vagyok, ezert jo esely van ra, hogy el tudom olvasni. Szerencsetlen:) Szerintem csak azert nyomtatta ki, mert bizott bennem.

ma pedig velunk ebedelt az egyik foszer (akinek juliusban hallottam eloadast, es latva, hogy milyen anyagokra van rairva a neve az egyik legnagyobb agynak tartok itt), aki csak ritkan szokott. es kedvesen kerdi tolem, hogy budapestrol jottem-e. Mondtam , hogy igen, mosolygott, mint a tejbe tok, hogy pont par napja volt ott a kozelben. Gondoltam, na milyen jo beszelgetesi tema, budapest kornyeke, hat megkerdeztem pontosan, hogy hol, hat Novi Sad, Serbia:) Ugy ledobbentem, hogy megszolalni sem tudtam:) Most megneztem, hogy milyen messze van Novi Sad Budapesttol... na, mi Zsuzsival, kepzeljetek, Brusszel kornyeken voltunk a hetvegen: Parizsban.