zsuzsi, zsolti, provence

Tegnap este az utolsó szelet Galette de Roi süteményt ettünk, amikor is észrevettem, hogy az enyémben van valami.  Pattogatott kukorica héjára emlékeztető kis barna izé volt, nagyon megijedtem, szerencsére nem haraptam rá, elfogott az undor, hogy vajon mi lehet. Gyorsan odaadtam Zsoltinak, csináljon vele valamit, elkezdte szétszedni a sütit és egy fél kisujjnyi méretű és formájú barna valamit talált, eléggé undorító volt, én azt hittem egy hernyó, aztán kiderült, hogy egy kis porcelánfigura:)

Itt ez a hagyomány, hogy Vízkeresztkor "három királyok tortát" sütnek, amiben elrejtenek valamit és aki megtalálja az lesz a nap királya, és még egy papir koronát is adnak hozzá. Régebben babszemet sütöttek bele a süteményben,  ma már általában apró porcelánfigurákat rejtenek el benne.

Múlt hétvégén Cannes-Monaco-Nizza útvonalon jártunk. Szombat reggel indultunk, viszonylag korán, hogy időben Cannes-ba érjünk, nem sikerült. A hegyi szerpentin kellős közepén defektünk lett, az egyik kanyarban nekimentünk az útszéli padkának. Egy nő megállt, és kedvesen felajánlotta, hogy megadja a telefonszámát és ha nem sikerül kicserélnünk akkor küld egy szerelőt. Először arrébb kellett állnunk, mert nem maradhattunk az út közepén.  Kezdetben Zsolti nem tudta meglazítani a csavarokat, én már hívtam a nőt, hogy akkor legyen szíves küldeni segítséget, de aztán sikerült és szépen kicserélte a jobb első kereket. Megvolt életünk első defektje és kerékcseréje, mondjuk én nem sokat segítettem, na jó az új kereket odagurítottam :) Amúgy jó pár kerék volt eldobva a környéken, úgy látszik mások is jártak így.

A héten elvittük a szervízbe a kocsit, hogy megszorítsák a csavarokat, és a régi kereket megjavítsák. Sajnos kiderült, hogy az ütközés során valami komolyabb dolog is történt, a kerék enyhén befele dőlt, azt mondták így nem szabad vezetni, mert nagyon veszélyes. Át kellett vinni a másik renault szervízbe, keddre kész.

Szóval  így nem tudtunk kirándulni menni a hétvégén, pedig a hegyekbe szerettünk volna menni egy kis havat látni :). Napsütéses, meleg idő volt egész hétvégén, ki is mentünk mindkét nap a közeli parkba petanquezni, napozni, sörözni. Egész jó kis pályát találtunk, jó pár meccset játszottunk. Annyira jó volt feküdni a fűben, és napoztatni az arcom, hihetetlen, hogy január van!

Egy ideje nagyon kívánom a túrógombócot, így kerestünk túrót a  boltban, hátha van. Találtunk valamit, ami annak tűnt, én annyira megörültem, végre ehetek. Vasárnap el is kezdtem csinálni a gombócokat, igaz kicsit folyós állagú volt, de az íze hasonlított a túróéra, na Zsolti is megkóstolta, és rögtön megállapította, hogy ez kefir:(, akkor már nem lehetett mit tenni, mert már bekevertem, tettem hozzá lisztet is, de még így sem lehetett gombócokat csinálni belőle, kanállal belemertem a lobogó vízbe,hmmm hát a tanulság, hogy kefirből nem lehet túrógombócot készíteni,  a nagy része szétmállott. Ami egyben maradt, azt persze megettünk, tejfölös cukorral, egész finom lett :)

Jövő hétvégén már pakolás, én megyek haza, Zsolti meg visszaköltözik Manosque-ba, de azért még elugrunk még egyszer Marseille-be, meg 2 napra még Párizsba is megyünk :) Bepótoljuk ami kimaradt, felmegyünk a Notre Dame-ba és a Diadalívbe.

Ahhoz képest, hogy nem szeretem a gombát, mármint az illatát igen, a gombalevest is megeszem, csak magát a gombát nem, az elmúlt héten igen sokat ettem. Vettünk fél kiló gombát, hogy csinálunk levest, és mivel olyan sok gombát raktunk bele, nem csinálhattam, hogy kiválogatom, mert Zsoltinak az sok lett volna, így megettem. Aztán csináltunk még besameles gombaszószt rizzsel, meg gombás quiche-t, mindegyik nagyon ízlett, bár a hét végére, azért besokalltam kicsit, egy darabig biztos nem fogom kívánni, de most már megeszem a gombát! Anya örülni fog :)

Azt hiszem nagyjabol minden olvasonk tudja mar, hogy tegnapelott a Sainte Victoire-hegy sziklasabbik oldala es a misztral szel kozos osszefogassal (na meg kicsit a sajat hulyesegunk, es kalandvagyunk is hozzajarult) probaltak minket a termeszetes szelekcio aldozatava tenni, de megnyugtato teny, hogy ez nem sikerult nekik. Ehhez szuksegunk volt mondjuk egy nagy adag adrenalinra (amit abban a helyzetben nem volt nehez beszerezni), es azt hiszem jo sok szerencsere is. Mint ilyenkor rendesen, az embernek illik elmenni az aktualis szenthez, aki segitett a tulelesben. Szoval (es tettel) hetvegen mi is felkerekedunk es elmegyunk Cannes-on es Nizzan at Monacoba, ahol a minket megsegito Fortunanak aldozunk majd kicsit. A varhato strategiamrol annyit elarulhatok, hogy 10 euro azon nyomban megy a pirosra, a tobbit pedig meglatjuk:)

Eddig még mindig kaptam diákkedvezményt, ez itt pár eurót jelent, és eddig csak 2x kérték el a diákigazolványomat, Arlesban az Amfiteátrum bemenetkor, meg most az uszodában, de mindig csak rápillantottak és ok. Aixben 50 méteres a medence, ott gyakorolt mellettem egy csapat szinkronúszó, érdekes volt látni, főleg amit a víz alatt műveltek.

Párizsi utunk előtt gondolkodtunk, hogy vegyünk-e Párizs kártyát, de aztán utánanéztem és kb mindenhova, kivéve az Eiffel toronyba, ingyenes  a 26 éves kor alattiaknak, akik az EU tagországaiból érkeznek, az Eiffelnél még pont belecsúsztok a pár eurós kedvezménybe, bár a fekete, szőrme sálat viselő, zenét hangosan hallgató pénztáros fiú, nem igen ellenőrizte, hogy valóban 24 évesek vagyunk. Szóval elég jó volt, hogy tényleg mindenhova ingyen mehettünk, csak hát így nem úsztuk meg a több órás sorban állást, mert a kártyával kikerülhető a sor, hát sebaj, végül is mindenhol szép helyen várakoztunk :)

Lássuk mi is sült ki Zsoltiék és az én családom hagyományainak ötvözéséből , meghintve egy kis Provence-szal. Már csütörtök este megcsináltam a kókusztekercset, amihez a darált kekszet, a műanyag tésztaszűrővel szitáltam, a diót meg kanállal nyomkodtam, mindkettő egész daráltszerű lett:) Sütöttünk gyümölcskenyeret, dióval, aszalt barackkal és banánnal. A sajtos rúd nagyon finom lett, szinte elfogyott az egész aznap. Megpróbálkoztam a tejbegrízes szelettel is, legközelebb biztos jobban sikerült, de azért finom lett.

24-én ebédre májkrémgombóclevest csinált Zsolti, náluk mindig az van, meg paradicsomos húsgombócot, mert régóta kívánjuk. Este pedig, mint mi szoktuk halászlevet, vagyis itt bouillabaisse-t vacsoráztunk.  Másnap maradékot ettünk, mert nagyon sok maradt még péntekről is. Most nem is emlékszem, hogy 26-án vagy 27-én ettünk-e lazacot, de nem is ez a lényeg, nagyon finom lett. Frissen vettünk a boltban a halpultnál, 2 nagy szeletet. Zsolti készítette el, egyik felét besózta, másikat provencei fűszerkeverékkel hintette meg, a sós felét olajban sütötte, majd amikor megfordította rakott bele egy kis vajat is! Én még ilyen finom lazacot nem ettem!

23-án, mivel Zsoltinak már nem kellett dolgoznia, így délután elmentünk a közeli Sainte Victoire hegyre, kb 10 km-re van a várostól. Ragyogó napsütéses idő volt, egyáltalán nem volt karácsonyi hangulat, tele is volt a parkoló, sokan kirándultak. Egy jó nagyot kirándultunk, erdős, dombos, sziklás hely, van ott egy tó, meg egy gát, amin átsétálva kezdtük meg utunkat, több irányban is lehet indulni, mi találomra kiválasztottunk egyet, egy jó két órát biztos sétáltunk. Ekkor döntöttük el, hogy legközelebb a hegyre megyünk, a kereszthez...és igen innen indult volna az egyik 2 órás normális túraútvonal.

26-án, 2 nap lustulás, és evés után, ismét felkerekedtünk, és elmentünk a Calanquesekhez (=meredek falú öböl, a Földközi-tenger partján), egyik legszebb hely ahol jártam életemben. Már ősszel is meg akartunk nézni, amikor Cassisban voltunk , de akkor elmaradt. Megint nagyon szép, napsütéses, meleg idő volt, pont kirándulásra alkalmas. Cassisban leraktuk a kocsit, a Calanque de Port-miou közelében,mint ahogy a neve is mutatja, ezt kikötőnek használták, célünk sorban a 3.-hoz eljutni.  Végig sétáltunk a kitötő mentén, majd a következő öbölben, piknikeztünk egy kicsit, lábunkat bele is mártottuk a tengerben, ami jéghideg volt.

 Ebédünket ezen a festői helyen fogyasztottuk el, előttünk a tenger, 2 oldalt meg az öblök, csodagyönyörű volt, gázon megmelegítettünk a paradicsomos húsgombóc maradékát, nagyon hangulatos volt! Utána kicsit napoztunk, annyira csodálatos volt!

Kicsit nehezebb terep következett, hegyre fel, és végül nem is jutottunk le az öbölhöz, mert még csak a hegy tetején voltunk, és vissza kellett indulni, hogy sötétedés előtt a kocsihoz érjünk. De fentről is lenyűgöző látvány volt! Az öblökben a víz színe gyönyörű zöld volt, elképesztő, hogy mennyire elütött a nyílt tenger kékjétől.

Így telt a mi karácsonyunk itt kint, 27-én készültünk már Párizsra, arról is lesz beszámoló hamarosan!

Van mar a fiokban egy felig megirt sok utat elmeselo beszamolo, de az meg varat magara, foleg, hogy mostmar a masodik parizsi utat is bele kellene tenni. Ez a szep ebben a mufajban, ha az ember egyszer nem irja le egybol a gondolatait, de hetente utazik ujabb helyekre, akkor bizony egyre nehezebben rugaszkodik neki.

Viszont most szeretnek egy kis elozetest tenni (erzelmekben bovelkedo elozetest), mivel ez az elmeny kevesbe kotodik az itteni utazasainkhoz, mint Magyarorszaghoz. Mint a cimbol is kiderulhetett, ennek az az oka, hogy Trianonhoz van koze. Igen, elmentunk Versaillesba, ami szamomra nem tartogatott sok meglepetest, mivel viszonylag elenken el az emlekeimben gyerekkorombol, viszont annak idejen a csaladdal nem jutottunk el a Grand Trianon es a Petit Trianon epuletehez, igy ezek most nemi ujdonsaggal kecsegtettek. Mindamellett nem gondoltam, hogy tulsagosan meg fogjak mozgatni a fantaziamat. Nos, van a Grand Trianon epuleteben egy Galerie des Cotelle nevu hely, ami arrol nevezetes, mint azt bizonyara kitalaltatok, hogy itt irtak ala 1920 juniusanak negyedik napjan a trianoni szerzodest. Tisztaban vagyok azzal, hogy ez a szerzodes logikus kovetkezmenye volt annak, hogy mindig kell valaki, aki elviszi a balhet, es ez pedig az, aki rosszkor van rossz helyen, es meg balek is. Barmilyen szomoru beismerni, de a magyar ember az altalaban ugyesen tetszeleg a balek szerepeben. Szoval akarhogy is, lehet, hogy ez tul eros megtorlas volt, ennek ellenere fel se merul bennem, hogy vesszen trianon jelszavakkal, vagy Clemenceau sirjanak a lehugyozasanak a gondolataval jojjek elo. Annyira pedig nem is faj a szivem a leszakadt teruletek miatt, arrol nem beszelve, hogy vannak nepek, akik jol is jartak azzal, hogy nem hozzank tartoznak mar. Ezzel szemben teljesen varatlan erzesek keritettek hatalmukba, mikor ott voltunk, kicsit megfoghatatlan, es leirhatatlan. Ez koszonheto volt annak is, hogy neztem az embereket, akik jottek, fenykepeztek, raneztek a tablan a kiirasra, elolvastak az elso nehany mondatot (az utolso mondat szolt csak arrol, hogy itt a magyar tortenlem szempontjabol jelentos esemeny tortent), es at is ereztem, hiszen en is igy csinaltam az osszes tobbi versailles-i szobaban (es a Grand Trianon termeiben is csak a Hungary keresoszoval bongesztem vegig a tablakat; sot a furcsa erzes mar ott hatalmaba keritett, mert kicsit izgultam, hogy hol van mar, hol van mar). Valahogy oda akartam menni mindenkihez, es elmondani nekik, hogy olvassatok el az utolso sort is, olvassatok el, erezzetek at. Es csak ultunk ott jo 10 percig, gondolkodtunk ezeken a dolgokon, azon, hogy milyen erdekes ez az egesz, es olyan jo volt, magyarnak ereztuk magunkat. Nem szamitottam ra, hogy ilyen erzesek vannak bennem, es azt hiszem ennek az az oka, hogy a 2010-es felmeresek is azt mutatjak, a magyarok eleg nagy hanyadaban a trianon szo duhot es aggressziot valt ki, trianon tenye pedig irracionalizmust... Emiatt azt hiszem az emberek egy masik resze inkabb idegenkedik ettol az egesztol (es en is ebbe a reszbe tartoztam), foleg, hogy nehany propaganda alapjan szegyelnie kene az embernek, ha nem gondol Nagy-Magyarorszagra szivesebben, mint a mostanira, es ha nem trianon tagado tibi, alias 3T (ahogy a belga jellemezte:)). De az a keseredes szomorusag, es magyarsagtudat, ami ott elfogott, megnyugvassal es boldogsaggal toltott el, es ez azt hiszem, szerintem ennek kene Trianon uzenetenek lenni, valamint az, hogy magunkba szalljunk, hogy probal viselkedni a kishal a nagyhalak kozott, mert nehogymar a befott tegye el a nagymamat, nem pedig a nemzeti gyasznapot, es a minket helyretevo nagyhatalmak anyazasat kellene jelentenie.

Megpróbálom összefoglalni miket is eszünk itt kint a konyhájáról híres messzi Franciaországban. Elmondhatjuk, hogy Zsolti is és én is nagyon szeretünk enni, főzni, sütni, kipróbálni új ízeket. Már megkóstoltunk jó sok mindent ( és még mennyi minden hátra van, például a csiga, de már itt lapul a hűtőben, éti csiga, zöldes-vajas krémmel töltve, még nem mertem megenni) éttermekben, vagy megvettük a boltban ( itt mindent lehet kapni készen a boltokban, nagyon sok a konzerv, például találtunk konzerv tejberizst is), de a legjobb amikor mi magunk csináljuk meg. Mint sok mindenkinek, nekem is a francia konyháról a sajt, a csiga, az oliva jut eszembe, itt rájöttem mennyire sokszínű és finom. Néha 1 óráig is eltart egy egy étkezésünk, jó francia szokás szerint, kiélvezni minden ízt. Utazásainkon, amikor szállodában alszunk, tényleg szép lassan, 1 órát reggelizünk.

Kezdem a sajttal. Mindig többfajta sajt van a hűtőben, camembert állandóan, és valami másfajta. Kóstoltunk már diósat, narancssárgát, kecskesajtot. Karácsonyra is vettünk kecskesajtot, kis kör alakú szeletekre felvágom, egyiket levendulamézzel, másikat provencei fűszerkeverékkel tálalom majd. Szeretünk elidőzni a sajtpultnál, válogatni, melyiket nem kóstoltuk még.

Másik, ami mindig van a hűtőben, valamilyen krém, amit pirítósra kenve eszünk. Vettünk avokádót, és utánaolvasva, megtudtuk mennyire egészséges, kikaparva a belét, sóval, fokhagymával összekeverve nagyon finom krém lesz belőle. Zsolti egyik kedvence a gesztenyekrém, és most vettünk kekszkrémet is, érdekes, nekem kicsit tömény. Kipróbáltam a híres tapenádot, olivabogyókrémet, a tonhalas változat még finomabb. Egy kis vaj a friss, meleg pirítósra,  vagy friss bagettre,  rá a krém, és sajt, nyammi! Nagyon sokfajta kenegetős van, és mind nagyon nagyon finom. Mostani kedvencem a lazackrém, de például a fügés májkrémnél a füge ízt nem érezni.

Tegnap megsütöttem életem első quiche-t, egyszerű és finom. Spenótos-hagymás-sajtos változatot készítettem. A tészta egyszerű vajas, a krém tejföllel összekeverve bármi lehet. Ettünk többször fagyasztottat már, Quiche Lorraine-t ( zöldséges-szalonnás) és póréhagymásat, ezek is jók. De most , hogy van sütőnk, már alig vártam, hogy én készíthessem el:)

A híres provencei fűszerkeveréket ( rozmaring, bazsalikom, kakukkfű, majoránna, zsálya) mindenhez használjunk, teszünk a levesben, a pizzatésztába, nagyon jó ízt ad. Most, hogy van sütőnk, így  magunk készítjük a pizzát, gyors és egyszerű. A tésztát feldobjuk egy kis őrölt paprikával, 2 okból, mert finom, és hogy fogyjon, mert Anya fél kilót küldött:) és az említett fűszerkeverékkel. Anya házi ketchupja a szósz ( legfinomabb, de sajnos az utolsó üveget nyitottuk meg), feltétnek meg, amit kívánunk, legutóbb tonhalas-főtt tojásos-kukoricásat ettünk.

Na és az édességek, minden sarkon van egy pâtisserie, ahol finomabbnál finomabb süteményeket árulnak, sósat keveset lehet kapni, édesből annál több fajtát. Csábítanak a kirakatból, és ha még az illat is kiszivárog...! Legközelebb a málnás/epres kosárkát fogom megkóstolni. Többször ettünk már flant, ó és a croissant, Párizsban reggelire volt, akkor jöttem rá, hogy nem is ettünk addig, hogy az milyen finom volt, vajjal, sonkával, sajttal vagy lekvárral, nutellával. Különféle csokik, pralinék, trüffelek, mind mind nagyon finomak. Szaloncukorszerű is van, ét-, fehér-, tejcsokis, mogyorós, kekszes. Azért a túró rudi hiányzik :)

Izgatottan tervezgetjük a karácsonyi menüt, legyen benne hazai, meg francia is. Nem egyszerű mindent megtalálni itt, például csak porélesztő van, darált keksz nincs, a túróban nem vagyok biztos, már az is nagy siker, hogy találtunk tejfölt, az 1 kg-os kiszerelésű fromage blanc hasonlít rá a legjobban, a kis kiszerelésű inkább natúr yoghurt de például a szótárban ha rákeresek, hogy túró ezt adja ki.

nos, nem tudom, zsuzsi milyen telrol, es elore jelzesrol beszelt, de annyival kiegeszitenem, hogy penteken meg kb szeptemberi ido volt, hetvegen atvaltott oktoberire, aztan tegnap novemberi huvos volt (ami Zsuzsinak mar indokoltta tette a nagy kabatot), ma pedig esoben indultam a munkaba. Altalaban elegge belefeledkezem az olvasasba a buszon, ezert a kb 45 kmnyi eszakkelet iranyba tarto utazas nagyjabol ki is esik szamomra (most pont arthur ransome-tol a peter duck-ot olvasom, ami egy gyerekregeny, es meg gyerek koromban olvastam a tobbi reszeit, de ezt valamiert nem, azt hiszem nincs is meg - most nezem, hogy 12 kotetes sorozat 3. konyve ez, es en kb 4-5ot olvastam belole amugy, szoval lehet le kene toltenem valahonnan az egeszet, es ujraolvasnom). Most is csak a cadarache-i palya kapunal neztem fel, es tunt fel, hogy szakad a ho, sot mi tobb, par centi fed mindent:) Szoval mara megjott a december, gyorsitottan de behoztuk a lemaradast otthonhoz kepest. Amugy, marha jo hogolyot lehetett belole gyurni...

Idén jó pár karácsonyi vásárban voltunk már, nagyon szeretem, olyan jó hangulatuk van.

Először Aix en Provence-ban jártunk, örömmel nyugtáztam, hogy van forralt bor, sült gesztenye. Sajnos töki pompos nincs, hanem waffel, churros, fánk, vatta cukor, amit itt barbe á papa-nak hivnak. Itt egy oldalon vannak a bódék, és van egy sátor, ahol minden héten más vásár van. Ezen a hétvégén épp olivaolaj volt a téma, volt egy asztal, ahol ki volt rakva egy csomó zöldség, mini kétszersült, olivabogyó, és mártogatós. Nagyon finom volt, elidőztünk egy kicsit itt, még egy kis üveg olajat is kaptam :) És persze a gyerekeknek van körhinta, ugrálós, egész kis vidámpark.

Következő: Párizs, Champs-Elysées, csodálatos volt! Csak az egyik oldalt jártuk be, de az is eltartott egy darabig, lépésben lehetett haladni, akkora volt a tömeg, meg persze minden árusnál meg kellett állni:) Itt lazacos szendvicset ettünk, nagyon finom, ittunk forralt bort (ami igen erős volt), felültünk az óriáskerékre, ahonnan egész Párizst láttunk. Vettünk egy piros karácsonyfadíszt is, amin a Diadalív és az Eiffel torony van. Tetszett, hogy egyen, fehér fabódék voltak sorban. Érdekesség, hogy több orosz árus is volt, ahol matrjoska babákat lehetett kapni. Végig a fákon 3-3 hullahopp karika szerű világítótest, amik váltogatták a színüket, minden olyan hangulatos volt.

Bellegarde, egy kisváros, ahol fedett karácsonyi vásárban volt részünk. Úgy tűnt, mintha a helyiek a saját kezűleg készített portékáikat árulnák, mindenfélét. Zsolti vett is magának egy fém croix camarguaise, nagyon megtetszett neki ez a jel. A baj az volt, hogy nagyon meleg volt bent.

Voltunk még az avignoni, a touloni és a marseillei vásárban is. Kb ugyanazokat lehet kapni, Marseilleben megajándékoztunk magunkat egy fajátékkal, egyik oldala dáma, másik backgammon, az utóbbit már ki is próbáltuk:)  Toulonban ettünk churrost, jó nagy adagot kaptunk, nutellával.

Santons= kis szent, kézzel festett betlehemes figurák, Provence-ban készítik. Mindenhol több standnál is árulták. Mindenféle fajtát, rengeteget, hatalmas a választék. Kis történetet lehet kirakni belőle, például a betlehemest vagy egy  provencei falujelenetet.  Van kisebb, nagyobb, és mindegyik jó drága.

Karácsony előtt már nem utazunk sehova, de elvileg a párizsi még tart a 2 ünnep között is, egy jó lazacos szendvicsre biztos elnézünk:)

Megjött a tél, mondjuk itt volt az ideje karácsony előtt 1 héttel. Eddig szerencsénk volt az időjárással, 15 fok körüli hőmérséklet, napsütés, elég volt egy vastag pulcsi és kiskabát. Alig esett, ha mégis, akkor csak hétköznap, amikor kirándultunk mindig jó időnk volt. Ma már meleg sálat és télikabátot vettem fel, és nagyon jól tettem, süt a nap, de hideg van, 6 fok. Most nézem az előrejelzést, nem lesz hó karácsonykor, kár.

okeoke, a how are you-zashoz nem ertenek ezek a franciak, de azert van amihez igen. a mai "brainstorming"-on repat, mini paradicsomot, es retket raktak ki az asztalra a ketszersult melle, es ezekhez martogatost (eleg finom izueket). Marha nagy otlet, ugyanugy marha jo repaval martogatni, mint mondjuk tortilla csipsszel, csak ez olcsobb, es egeszsegesebb. Szerintem meg is ettem osszessegeben 2 nyers repanyi adagot. Kozben gondoltam, hogy most nem hagyom, hogy Marc (egyik kedvenc, sajnos csak franciaul beszelo idos munkatarsam, ominozius galamblovo, aki kb mindkozul a legtobbet tudja osztani az eszt, altalaban arrol, hogy mennyire utalja a borotvalatlansagot, es a galambokat az udvaran) fogyassza a legtobb bort, de kb 3 dl-nel feladtam (atlag 2 dl bort isznak ilyenkor az emberek fejenkent, meg neha egyesek dobnak egy rovidet), mert azert megis na...:) Mar maskor is megfigyeltem, hogy ez a faszi pofatlanul sok bort iszik ezeken az alkalmakon (mmint, munkanap delben 3dl-nel tobb szerintem mar pofatlansag:)), de most hogy tudatosan neztem, hmm a 2 dl pezsgo melle lenyomt 4 dl bort, nem normalis:) ja, kocsival jar munkaba...:)

lenyeg a lenyeg, a repas martogatost otthon is be kell vezetni.

na, ettol kapok meg idegbajt:)

egy francia beszelgetes ugy nez ki (foleg egy faradtabb reggeli, amit a busz megalloban nyomnak el), hogy az elso par masodperc ebbol all:

- salut! ça va?
- salut! ça va! ekhmm ça va?
- ça va-ça va. ça va?
- ça va.

a ça va? kb annyit tesz, minden oke? a ça va. pedig annyit, hogy minden oke. szoval ez a kifejezes rendkivul hasznos, foleg haromszor megkerdezni. es hat a franciak hajlamosak arra, hogy ezt a koszonessel (salut) teljesen osszemixeljek, tehat mar ugy koszonnek a masiknak kutyafuttaban is, ahogy a peldaban szerepelt: salut! ça va?. Ez kb olyan, mintha mesz, mindenkinek, akit szegrolvegrol ismersz odakoszonsz, de attol is megkerded, hogy hogy van, akinel rohadtul nem is erdekel. De ezzel meg nincs is problema, hiszen, ha igy koszonnek neked, akkor egy "salut, ça va. ça va?" komboval le is tudod, mehetsz dolgodra (nem erzed ugy, hogy mindenkepp beszelgetest akarnak veled kezdemenyezni). De az angolul beszelo franciak ezt az egeszet belevittek az angol beszedukbe is, emiatt nem kepesek annyit koszonni, hogy hello! vagy hi!, hanem jon az, hogy hi! how are you? De ertitek, ezzel nem lehet mit tenni, nem lehet egyszo ketszeri megismetlesevel le tudni, hanem "thanks, well, and how are you?". nincs ezzel semmi gond, de mikor epp megyek egyik szobabol a masikba, es csak elmegyek valaki mellett, es ertelemszeruen koszonok, hogy hello, akkor a how are you kerdes mar a hatam mogott er, ezert kellemetlen kifacsarodott beszed sul ki az egeszbol. Meg mindig nincs semmi gond, mert hat ez van, nem akarok udvariatlan lenni, akarmilyen erofeszites (Zsuzsi tudja igazolni, hogy nalam ez az, mert mar neki is megmondtam szamtalan lecseszesekor, hogy nehezen jut eszembe, hogy feltegyem a mi ujsag, mi tortent veled kerdest, de ez nem jelenti, hogy nem erdekel. o mar ezt meg is szokta, mesel anelkul is), ezert en is raszoktam arra, hogy moge tegyek egy how are you-t (jo, ennek az is az oka, hogy probalom en kerdezni elobb, ne en legyek olyan helyzetben, hogy hattal valaszolok:D), es en is ellovom ezt mar akar a folyoson is, de en azert betartok bizonyos hatarokat, ertelmessegi limitet, amit a franciak keptelenek.
Ket jellemzo, szamomra felfoghatatlan helyzet:

Megyek pisilni, egyik srac mossa a kezet, koszonok, es kozben beallok a piszoarhoz, es mar elo is vettem a pisilomet, amikor jon a how are you, did you succeed to solve the problem? most ez normalis?

Jovok ki a piszoaroktol, mar kezet toroltem minden, mikor az egyik wc ajto nyilik, en mar a foajton lepek epp, ki, de azert odakoszonok, es jon egybol a koszonoes utan a how are you. Nem tudom elhinni, a gyerek a sajat belenek a szagaban all kb, es az erdekli, hogy velem mi van. Az udvariassagnak is van hatara:)

nem tudom ezt 2 honapja megszokni, nem tudtam rendes modszer kifejleszteni valaszadasra sem, de lehet, hogy ki fogok irni a wc-re valami papirt, hogy "itt nem szabad kiejteni azt a kerdest, hogy how are you"...
 

eleg szerencses voltam, bar persze nem annyira, mint aki el se hagyja a telefonjat (bar abban meg nem tudatosul, hogy szerencses, de ilyen filozofiai melysegekbe ne menjunk bele), mivel tenyleg a cadarache-manosque kozti buszon maradt, es mig kisetaltam a buszhoz, addig hivogattam, hatha valahova beesett, es a hang alapjan megtalaljak addig, es harmadikra a sofor vette fel:)

ja igen, ma meg manosqueban aludtunk, tobbek kozt a telefon miatt is. a hetvegerol majd beszamolunk, de roviden, ismet gyonyoru helyeken: salon-de-provence, arles, beaucaire, bellegarde, nimes, pont du gard (ez volt a legszebb szerintem, es ide biztosan visszamegyunk, mert nincs messze, es nagyon szep turazasi lehetosegek vannak), avignon (a masodik legszebb a papai palota volt, ahanyszor raneztem, mintha valami rajzfilmet neztem volna), apt.

nos a seta elmaradt, es ennek fokent nem az este 7 ota szakado eso az oka, hanem az, hogy az irodamtol a manosque-ig tarto busz uton elhagytam a telefonomat. Erre eleg nagy volt az esely, ugyanis a gatyam zsebe nem egeszen kompatibilis a telefonnal, és gyakran kidobja magából (bár ez eddig főként akkor következett be, mikor Zsuzsi vezetett). Na szoval, ugy tunik, hogy minden koltozesnel -1 telefon, mindenesetre minimalis remenyem meg van ra, hogy esetleg meglesz, hetfon megprobalok utana kerdezni a busz sofornel. Szoval, miutan mar a szallasunkhoz kozel realizaltam, visszasetaltunk a buszmegallohoz, es 1 orat vartunk, hatha arra jon visszafele a busz (mert pl a 24-es az arra szokott vissza is menni, en a 23-assal jarok, hat az 6ig nem jart ott).

No se baj, nem telefonaltam mostanaban ugyse sokat, csak nincs kedvem egy ujabb sim-kartyat letiltani.

Az uj lakasunk amugy eleg popec (leszamitva, hogy a net valamiert piszok lassu, kb 98-ban neteltem utoljara ilyen sebesseggel:)). Szoval, ha valaki mindenkepp meg szeretne latogatni minket, akkor ezt a kovetkezo 2 honapban erdemes megtennie igazan.

Holnap Avignon, Arles, Nimes fele utazunk (hiaba, mar minden kinti sportolasi lehetoseg szezonja veget ert errefele, szoval az utazas maradt:)), ami erdekesnek igerkezik.

Szep hetveget!

Habar Aix-ben van egy Vasarely muzeum, es egy szep nagy park, de mi olyan szegyenteljes magyarok vagyunk, hogy meg csak kocsival jartunk emellett, es Vasarely alkotas is csak Parizsban a Pompidou kozpontban volt hozzank legkozelebb. Ezert most amondo vagyok, hogy a holnapi aix-be valo koltozesunket azzal fogjuk megunnepelni, hogy elsetalunk vegre az aix-i muzeumhoz!:)

Ja mert igen, vegul kis huzavona utan, de ugy dontottunk, 2 honapra bekoltozunk aix-be, ha mar adodott ez a lehetoseg (en azert nem fogok ott maradni, mert azert elegge kenyelmes volt a 7:40es buszhoz kijarni, viszont aix-bol 7:10kor indulna, szoval kb 50-60 perccel lesz hosszabb az utazas egy nap, amit azert maganyomban mar nem nagyon akarodzik csinalni majd:))

par hete bejott hozzam a laborvezeto, kezeben egy cikk, es kerdi tolem, hogy el tudom-e olvasni. Ranezek a lapra, es kerdem, hogy hat ez csehul van, nem? Nos igen, ez csehul van, csak gondolta, hogy mivel en is kelet-europai vagyok, ezert jo esely van ra, hogy el tudom olvasni. Szerencsetlen:) Szerintem csak azert nyomtatta ki, mert bizott bennem.

ma pedig velunk ebedelt az egyik foszer (akinek juliusban hallottam eloadast, es latva, hogy milyen anyagokra van rairva a neve az egyik legnagyobb agynak tartok itt), aki csak ritkan szokott. es kedvesen kerdi tolem, hogy budapestrol jottem-e. Mondtam , hogy igen, mosolygott, mint a tejbe tok, hogy pont par napja volt ott a kozelben. Gondoltam, na milyen jo beszelgetesi tema, budapest kornyeke, hat megkerdeztem pontosan, hogy hol, hat Novi Sad, Serbia:) Ugy ledobbentem, hogy megszolalni sem tudtam:) Most megneztem, hogy milyen messze van Novi Sad Budapesttol... na, mi Zsuzsival, kepzeljetek, Brusszel kornyeken voltunk a hetvegen: Parizsban.

Nos, nyakunkon a december, aminek soran Valerie 2 napot fog dolgozni. Ez nem tul fasza:) Nem igazan lehet igy feladatot adni, ami elegseges mennyisegu. Ennek az az oka, hogy mindig, ha jon egy uj dolog, mint pl, kene csinalni perturbacioszamitast egy adott problemahoz (pl abban az esetben, mikor a perturbalt allapot az, hogy  a 70 baros hutokozegben 60 baros parcialis nyomassal van vizgoz, a perturbalatlan pedig az, hogy nincs benne vizgoz), akkor azert kell segitseg. A peldanal maradva, ezzel a koddal kezdo felhasznalonak ezt meg akkor is eselytelen lenne osszehozni, ha angolul lenne a dokumentacio, hiaba tudja az ember, hogy hogyan nez ki reaktorfizikaban a perturbacioszamitas. Peldakent megemlitenem, hogy mcnp-ben a perturbacioszamitas realizalast a dokumentacio alapjan 1 oran belul el lehet sajatitani, ugy hogy ekozben a Lux-Koblinger-bol megertjuk a matematikai hatteret. Ez Eranos-ban lehetetlen. Oda talan meg eljuthatna az ember magatol is, hogy kulon lefuttassa a perturbalt es a perturbalatlan esetet (ez kb annyi, hogy be kell allitanunk, hogy az egyikben adjungalt a masikban pedig direkt fluxust szamoljunk, plusz meg kell nehany a kodra jellemzo elemet hozzairni, hogy ezeket kulon archivumokban taroljuk is, valamint a ket kulonbozo esethez tartozo makroszkopikus hataskeresztmetszeteket is), de innentol... van egy kulon job, ami ebbol perturbacioszamitast csinal, ami egy eleg altalanosan megirt dolog, es meg a fejlesztok csinaltak, ezt Valerie el se tudta igazan magyarazni, hogy mi mit jelent, annyit mondott, hogy nem kell atirni benne soha semmit, a megfelelo unix paranccsal a megfelelo archivumokat olvassa be, aztan majd lesz eredmeny.
Szoval szar ugy, de ez kb tenyleg csak igy mukodik, hogy hetente azert beszel az ember a temavezetovel. Idealis esetben persze barmelyik nap itt lenne, es meg idealisabb esetben nem derulne ki utolag sokszor, hogy nem ertette, amit mondtam, kerdeztem. De ezeket elnezem neki, mert birom Valeriet, igazan kedves no, kicsit szetszort, de tenyleg aranyos.
 

Szoval a lenyeg az, hogy ez engem elegge zavar, de azt hiszem ennel a kodnal kb fel-1 ev ismerettseg kell, mire az ember igazan onalloan tudja hasznalni, mert mindig egyszerre csak egy kis reszt tanul meg. Na de iden Valerie mar csak dec 12-13 lesz bent, azt a feladatot, amit a heten kene csinalnom azt hiszem ma befejezem, es amit az elkovetkezendo masfel hetben kellene, annak a rejtelmeibe David fog bevezetni, mert o ugyanazt szamolja majd a natriumhutesu reaktorhoz, de o majd csak jovo hetfotol er ra...
Szoval lesznek ures perceim, de sebaj, azokat megprobalom majd hasznosan kitolteni...

Ja igen, persze majd a parizsi hetvegenk beszamoloja is jon valamikor.

Eljott a nap, hogy menjunk parizsba. Nicolas a heten, mikor kerdezte, mit csinalunk a hetvegen, es mondtam, hogy Parizs, akkor megkerdezte, hogy tgv-ztunk-e mar aix-bol. Mondtam, hogy meg nem. Erre azt mondta, hogy az eleg para, es nem igazan orulne neki, ha felkeszuletlenul mennenk oda, ezert elmond par dolgot. Ez nem sok jot sejtetett, de o eddig majdnem minden dologhoz negativan allt, rendes gyerek (foleg, mert beszel angolul:D), de azert igen szkeptikus, es pesszimista sok szempontbol. Pl mikor arrol kerdeztem, hogy melyik kornyekbeli varosban jo lakni kb mindet leszolta:). Na szoval remenykedtem, hogy megint csak tul reagal valamit.
Szoval velemenye szerint a fo problema a tgv megalloval, hogy kint van a varostol messze a semmiben (igen, ezt magamtol is realizaltam, hogy szar, foleg mert emiatt vagy buszoznod kell aixbol, vagy parkoloert fizetned, a kettonek a tarifaja 2 fo eseten kb ugyanaz). Nos kiderult, hogy a parkolas is eleg para (mi csak azt csekkoltuk, hogy neten elore mar nem lehetett parkolot foglalni, de amugy a foglalas maga kb 6 euro... ennek ellenere azt irtak, hogy remenykedhetunk abban, hogy lesz hely. fasza), bar azt nem tudta megmondani, hogy az ottani fizetos parkolok (amik szerinte is rohadt dragak) tomve szoktak-e lenni, viszont azt mondta, hogy az ut szelen rohadt sok autoparkol csakugy, habar az tilos. Magamban csak legyintettem, hogy na persze, hiszi a piszi, nem olyan hely ez a Provence, de azert kicsit elkezdtem izgulni, hogy siman fog-e menni ez a TGV-es tema, mert hat eddig azert ugy gondoltam, hogy ez egy sima vonatozas. Szoval egyelore meg nem dontottunk, hogy aix-ben tegyuk-e le a kocsit vhol, es onnan buszozzunk ki, vagy pedig a gare-nal parkoljunk (mivel vasarnap ejfel utan erunk be, ezert lenne zsirabb onnan egybol hazavezetni, nem bemenni meg aix-be is).

Viszont az iment biztos ami biztos utvonalterveztem egyet az allomasig, es eszrevettem, hogy a google megcsinalja nekunk, hogy minden fordulohoz streetviewolhatunk anelkul, hogy mi zoomolgatnank ahhoz a forduloponthoz, ezert ugy dontottem megnezem az allomast, ejj, az utolso fordulopont kepe kicsit mellbevagott, es ha tovabb haladok az uton vegig ugyanez. Szoval Nicolas nem tulzott, mondom, rendes gyerek ez, sajnalom is, hogy januartol kimegy az USA-ba postdocnak, foleg azert, mert az itteni, nem munkaval kapcsolatos beszelgetes 70%-at vele bonyolitottam.

Na de valahogy majdcsak megoldjuk, annyira nem felek, de azert rohej, ahogy ezek az emberek parkolni tudnak.

montpellier a 8. legnagyobb varos Franciaorszagban a maga 265ezer lakosaval. Mi vasarnap delelott ertunk oda, es a kulvarosban parkoltunk, mivel Zsuzsi kinezte, hogy vannak un. parking+tram parkolok, ahol az ember ingyen leparkol, majd villamossal, vagy biciklivel bemegy a varosba. Kiderult, hogy a parking nem ingyenes (sebaj, jo magyarhoz meltoan 500 meterrel arrebb leparkoltunk ingyen:)), de cserebe a biciklikolcsonzes is roppant nehez. Mivel elozo nap Toulouse-ban amugy is zaroltak 2 biciklinyi penzt a kartyankon, es meg nem szabadult fel addigra, ezert eselyunk sem lett volna, de ez akkor meg nem jutott eszunkbe. Viszont itt amugy is valami telefonszamot kellett volna felhivni, es azon regisztralni, majd a kapott pin koddal kolcsonozni a bicajt... szoval villamosoztunk inkabb. A varos, hajajj. Megprobalom roviden, mert raneztem a Toulouse-rol szolo post hosszara, es ijeszto:)
A kozpontban levo parkban talalhato kioszkban (ugye emlekeztek, az az a fedeles kis placc) csovesek tanyaznak (azaz valami ellen tunteto aktivistak, de ranezesre csoves hippi zoldek voltak), konkretan 6-7 satrat felvertek, kozepen "konyha", toluk 3-4 meterre gyonyoruen gondozott jatszoteren anyukak es gyerekek, amellett pedig szabadteri edzes lehetoseg rendes erositogepekkel (pl a sajat sulyod emeled, meg labemelo, stb; sok helyen lattam mar maskor is ilyeneket, es egyre inkabb nem ertem, hogy otthon miert nincs, de erre meg visszaterek). A varosban kulonos, de nincs rengeteg szuvenirbolt, es mivel Zsuzsinak mindenhonnan kell kepeslap, ezert ez nekunk egy ido utan feltunik (hozza kell tenni, hogy sokszor a tabakokban arulnak, de itt azok zarva voltak vasarnap), szoval meg hazaindulas elott bementunk ujra a tourinfoba, h ok arulnak-e esetleg, es akkor mondtak, hogy hol van az a bolt, ami arul: szuvenirbolt monopolium!
Hogy miket lattunk? Annyi szep epulet, akvadukt, park van, hogy le sem irom mindet, csak kettot emelnek ki a google maps segitsegevel: az antigone korzet meger egy miset felulnezetbol, na meg a foldrol is, es a veget is erdemes megnezni, ahol meg a folyo is latszik, ha ott van az ember (bozsnak ajanlom figyelmebe, hogy itt is van vizilovas etterem:)) de persze a legjobb vegig setalni rajta:) No, es akkor a masik, amit kiemelnek, huhh, szoval ide erdemes vetni egy pillantast, ahol egy diadaliven at latszik XIV. Lajos szobra, mogotte egy viztorony, es amit mar nem lattok, hogy a viztoronybol indul meg az akvadukt, amit talan ismet fentrol erdemes szemrevetelezni. Kiemelnem, hogy nagyon birom a viztorony francia elnevezeset, ami chateau d'eau, ami tok jo mivel a varakat, kastelyokat is chateau-nek hivjak, ezert mindig valami varra szamitok, mikor olvasom a nevet (az eau, ejtsd ó, a viz):)
Szoval a programunk nagyjabol ezeknek, es mas latnivaloknak a megtekintesebol allt. Meg ettunk egy jot a Quick-ben, ahol most az az aktualitas, hogy "battle"-oket tartanak, ket hasonlo, de megis kulonbozo hamburgert arulnak egyszerre, es facebookon lehet lajkolni, kinek melyik jon be jobban. Na de, az izgalom nem is itt van:D, hanem, hogy a dolog neve most epp "cheese battle" volt, melyben a sweet emental es a strong bleu versenyzett egymassal, emiatt minden dobozra, es talcaalatetre ezek voltak felirva, es aaaaa, a franciak angolul tanulasi hajlandosagat mutatva mindennek az aljan kisebetuvel megcsillagozva ott volt, hogy mit jelent a strong, a sweet, a battle, es a cheese (amugy Montpellierben meglepoen sok angol szot hallottunk). Valaki nezze mar meg nekem, hogy otthon a mekiben vagy a burgerben is van-e ez, mert csak feltunt volna mar, ha otthon is megcsillagozzak az angol kifejezeseket. Mindenesetre a hambi jo volt. Roviden ez lett volna Montpellier, hangulatos varos volt, es szep.
Utana elindultunk haza, kozben megalltunk egy etang-nal, nem tudnam megmondani melyiknel (de kicsit megnyaltuk, es nem volt sos), totyogtunk benne mezitlab, es megorokitettuk Petinek a szorfosoket, majd indultunk is tovabb:)
Este mar csak pihengettunk, es igy veget is ert ez a szep hosszu hetvege.

Ha mar ilyen tomor voltam, meg is ragadom az alkalmat, hogy a mult hetvegerol is meseljek:) szombaton eleg koran keltunk (en 5kor, Zsuzsi 7kor), hogy koran beerjunk aix-be, ahol egy lakast is meg szerettunk volna nezni. Most ugy tunik, hogy van eselye, hogy bekoltozzunk oda, attol fugg, hogy a tulaj decemberig talal-e mas alberlot, ha nem, akkor betamadjuk. A lakas eleg jo, ez is studio, kicsit nagyobb. Arban kb ugyanugy jonne ki, mint a mostani. A lakasnezest ugy inditottuk, hogy a nem tudom milyen utca 2bis-hez kellett mennunk, mi meg mentunk a 2hoz, mert nem tudtuk, mi az a bis. Na ott lakott Jean-Claude Elbez; en annyire emlekeztem, hogy akivel emaileztunk valamilyen Elisabeth, hat kerdem Zsuzsit, jo helyen vagyunk-e, mondja is, hogy persze persze, hat ide van irva, hogy Jean-Claude. nos nekem Jean-Claude nem remlett, de ha a Zsuzsi mondja, ugy van, szoval hivtuk a not, hogy itt vagyunk, nyissa ki az ajtot, mondta, hogy nyitva van. Ki is probaltuk, nem volt nyitva, de volt egy masik iranybol is ajto, odafutottam, hogy kiprobaljam, na az nyitva volt. Egy eleg popec kertbe kerultunk, szep medence, minden, ami kell, csodalkoztunk is, hogy ilyen hely lesz, megprobaltunk benyitni vagy 3 ajton, kopogtattunk, mi egymas, mentunk jo par kort a haz korul, nezelodtunk a nappaliba, de semmi. Ekkor hiv a no, hogy hol vagyunk, hat kiderult, hogy egy hazzal arrebb kellett volna mennunk, mert 2 != 2bis, es az is kiderult, hogy ha Kovacs Bela lett volna odairva a kapura, Zsuzsi akkor is ravagja, hogy o vele emailezett:) Na a lakast nem reszleteznem tul, amig nem biztos, de amugy nagyon szep volt.
Utana bementunk a kedvenc aix-i boltunkba, egy hasznaltaru boltba, amit Zsuzsi csak "kincsesbanya"-nak hiv. Tenyleg marha jo, minden szirszart lehet kapni, koztuk nagyon szep porcelanokat is eleg olcson (szerintem, ha egy nalam rendesebb muerto menne oda, akkor igen olcson tudna eleg ertekes dolgokat levadaszni). Mi csak ket dolgot valasztottunk, Zsuzsi egy 2012-es naptarat (habar ugy kezdte, mikor csak tartott felejuk, hogy "ki az a hulye, aki naptarat vesz ilyenkor", majd 2 perc mulva "zsoltiiii, ezt a naptarat megvehetem??" :)), es en is valasztottam egy szep karacsonyfas bonboniert ajandekba neki:)
Ez utan korbeneztunk a karacsonyi vasarban (szombaton kezdodott), ahol voltak erdekessegek, pl hogy volt kulon orosz bode, ahol orosz dolgokat lehetett venni... provence-ben. erdekes:)
Aztan bementunk enni a Flunch-be, ami egy onkiszolgalo etterem. Ezt fokent azert tettuk, mert en amikor elmegyek ebedelni a munkahelyemen, akkor egy onkiszolgalo etteremben eszem, ahol atlagosan 2.5 euroert kapok kajcit, pedig nem nezem semminek az arat, nem sajnalom semmire, leveszem, amit megkivanok (altalaban valami fofogas+koret, salata, es egy vagy ket desszert), de annyira olcso arkategoriaba kerultem (a kajak pontokba kerulnek, es a pontok arkategoria fuggoen transzformalodnak az euro-terbe), hogy gyakorlatilag sokszor nem tudnam hazilag sem olcsobbra kihozni azt a kajat, amit ott megeszem (foleg, mikor marhahust valasztok, mint mondjuk ma), de az arakat ugy kepzeljetek el, hogy kb 5od annyi, mint egy atlag etterem, es a sutik kb fele annyiba kerulnek, mint a boltban. Emiatt en eleg sok fele kajat, es sutit kiprobaltam mar, jo par olyat, amit boltban meg nem is lattam (volt valami turos desszert, amit neztem cukraszdaban, mindenhol, de nem volt, pedig eddig az volt a non plus ultra). Viszont nagyon rosszul erzem magam, hogy en ilyen jokat eszem, ugy hogy nem kell odafigyelnem arra, hogy ne egy vagyonba keruljon (tenyleg nem olcso ez a kornyek, de azert nem panaszkodhatunk, eleg jol elunk:)). Szoval elvittem ide a Zsuzsit, hogy valasszon, amit szeretne, es ne nezze semminek az arat:) Azt hiszem nagyon elvezte, de en is, szeretunk nagyon egyutt enni. Zsuzsi talalomra pont olyat valasztott, amit mar lattunk boltban is, es jo ideje tippelgetjuk mi lehet az, es most pont olyat evet, amit arra is tippeltunk, ezert gondolom, hogy ugyanaz. Gyakorlatilag krumpli es tengerihal pure, ilyen egytal etel. En pedig egy nagy marhahusgolyot ettem, amire ra volt kotozve egy szelet marhahus, jo kis gombas barna martasban, hmmm, zsolti szereti az ilyet:) Ja igen, es eloetelnek is egy feltehetoen helyi specialitast valasztottunk, ugyanis mar azt is neztuk sokszor, hogy miert arulnak tenyernyi meretu palacsintat a halpultnal. kiderult, hogy azert mert erre a kis palacsinta szeru valamire uborkasalatat lehet rakni, amire meg lazacot, amire pedig citromkarikat. Eleg tutteros volt. Huzattunk melle egy keves vegyes salatat, no es ket eleg jo sutit:) Szoval jol belaktunk. Nem veletlen szeretem ezeket az onkiszolgalos helyeket (foleg, hogy itt is az van, mint a munkahelyemen, hogy a koretet maganak meri az ember a husihoz, amiben az a jo, hogy nem lesz olyan, hogy tul sok koretem van, viszont, ha latom, hogy ra kell segiteni a jol lakashoz, akkor azert meg lehet pakolni rendesen a tanyert:)) Delutan hazamentunk, hogy pihengessunk:) (alapbol felmerult, hogy ugorjunk at Toulonba, de nem volt tul jo ido, es faradtak is voltunk). Hazafele megneztunk meg egy Cadarache es Manosque kozti kisvarost, Vinon-sur-Verdont, amin mar tobbszor atutaztunk, de most alltunk meg eloszor. Elkepeszto eros sodrasa van itt a Verdon folyonak, nagyon szep.
A vasarnap, huhh az valami csodalatos volt:) Az alapterv az volt, hogy nem csinalunk semmit, de nem tudom, mi van velem, megvaltoztam, mondhatni, bolha bujt a seggembe, es konkretan 11-12 kozott mar fizikalisan fajt, hogy nem mentunk sehova (hasonloan hianyzik a kocsiban alvas is, ez nem normalis), meg alapbol, zavar, ha egy itt, franciaorszagban eltoltott hetveget nem toltunk mozgalmasan, es nem latunk valami ujat. ellenben zsuzsi meg most inkabb punnyadt volt, meg fajt a feje, minden baja volt, de en felvetettem, hogy menjunk el ide, a Sainte-Croix tohoz, amibe a Verdon folyo folyik be, es amibol a Verdon folyo folyik ki, ami mar mutatja is, hogy ez egy mesterseges to (az energetika irant erdeklodok kedveert megjegyeznem, hogy van itt egy nagy gat, es egy vizi eromu is, melyeket megneztunk). Hamar sikerult az akaratomat ervenyesiteni, szoval 1 korul elindultunk. Utkozben megalltunk nezelodni, te jo eg, azt a kilatast, ami ott volt, nehezen ontenem szavakba, barmilyen kozhelyes, a vadregenyes taj kifejezest juttatta eszembe (kicsit hasonlitott arra, mikor a gyuruk uraban csonakaznak az anduinon, csak kicsiben:)). Utana haladtunk tovabb, es leparkoltunk itt, ahonnan indult egy turavonal, kb 2-3 km hosszu, egy kort megy, ami nem koralaku, de ha kizoomoltok a terkepen, lathatjatok az onmagaba visszatero osvenyt. Itt is a turavonalon vegig erosito gyakorlatokat elosegito objektumok voltak, huzodzkodok (hat ezt tuti nem igy kell irni), felulopadok, fekvotamaszozashoz allvany, stb, es minden olyan jo allapotban volt, mintha tegnap kerult volna oda. Ez az, amit mi nem tudunk sajnos, valoszinu ezert nincsenek ilyenek magyarorszagon, pedig valljuk meg, mibe kerulne? semmibe kb, ha a tender korul nincs semmi sikkasztas... itt legalabbis szerintem az osszes allomast osszesen ha 100-200ezer forintbol ki lehetett epiteni, csak persze otthon, foleg varosi sporteszkozokon, elnezest a kifejezesert, de ket pillanat alatt tonkrebaszna valaki mero elvezetbol az egeszet, mert ugye tok fasza, ha a semmi kozepen egy hasazo padon ott van, hogy "jolan+imi 2011, mindorokke egyutt", vagy eppenseggel egy jo kis "FTZ" tag, de biztos, ami biztos egymas mellett 8szor, vagy csak szet van torve. na ezert nalunk az egeszseges eletmod elosegitesehez marad a csipsz-ado, es mint a levezetesbol latszik, ez egy olyan dolog, amiert nem csak a mindenkori kormany a felelos. Felreteve a nosztalgiazast az otthoni dolgok irant, minden allomason edzettunk kicsit, es kozben haladtunk a turan, es amikor mar azt hittuk, hogy ez maga a tokely, akkor a tura belvedere allomasahoz ertunk, ahol valami csoda tarult elenk, a to, rajta hid, elotte a gat, elotte a verdon folyo. Majd a Zsuzsi publikal rola kepet, mert a neten nem talaltam hirtelen olyat, ami abbol a szogbol keszult volna. Nagyon szep volt.
Mikor a turan vegig ertunk, akkor atkocsikaztunk ide, a hid melletti parkoloba, atsetaltunk a hidon (jobb kezre latszik az EDF logo), lementunk a partra, es jartunk egyet. Meg kell jegyeznem, nagyon jo idonk volt egesz delutan. Utana meg atmentunk a kozeli Sainte-Croix-du-Verdon falucskaba, ami inkabb egy udulo falu, eleg erdekes volt. Aztan 5 fele el is indultunk haza, es eppen sotetedesre ertunk vissza.
Mondanom sem kell, a jo sok mozgas hiphop elmulasztotta Zsuzsi rosszulletet, engem pedig teljesen kielegitett. Nagyon jol esett.
Jovo hetvegen megyunk Parizsba Anyaekkal talalkozni, addig a munkan kivul nem hiszem, hogy sok izgalom lesz, es sok post (bar tervezunk egy rendkivul izgalmasat a francia korforgalmakrol:))
Kellemes hetet mindenkinek!

mivel zsuzsi mar ket oraja itt horkolaszik mellettem, es nem mutat hajlandosagot, hogy szombaton 5kor keljen, hogy elfoglaljuk magunk valamivel, ezert itt a nagy alkalom, jön a múlt heti utazás beszámolója!

Mint az korabban kiderult, a mult hetveget sem toltottuk tetlenul. Miutan csutortokon fel5kor bepattantam a kocsiba Zsuzsi melle, el is indultunk, es bo egy oraval kesobb mar Martiguesben ettuk a vacsinkat. Martigues egy viszonylag nagyobb (45e+ lakos) kikoto varos, nem messze Zsuzsi kedvenc francia varosatol, Fos-tol. Ezt a varost franciaorszag velencejekent is emlegetik. En ugyan meg nem voltam Velenceben, szoval nem tudom igazolni, jogos-e a parhuzam, mindenesetre sok csatorna volt, tenger is volt, kikotok is voltak, de mindent osszevetve nekem ez a varos valamiert nem tetszett, kivetel egy templom, ami belulrol egyaltalan nem olyan volt, mint egy templom. Martiguesrol meg annyit emelnek ki, hogy van egy nagy feluljaro, amirol egyik oldalt a Foldkozi-tengert lathatja az ember, masik oldalon pedig egy etang-ot, ami amolyan beltenger. de ez itt nem szokatlan, ha part menten utazik az ember.
Ugy 8-9 kozott indultunk tovabb, es valamikor 10-11 kozott ertunk Montpellier ele egy pihenobe, ahol aludtunk egyet. Innen indultunk masnap Toulousba kisebb kiterokkel. Eloszor is Sete-nel alltunk meg, ami Martigueshez hasonlo elrendezesu varos, egyik oldalon etang, masikon a foldkozi-tenger, a varost behalozzak a csatornak, igy nem is meglepo, hogy ezt a varost is franciaorszag velencejekent emlegetik, ami vagy a franciak kreativitasara, vagy a turistak agymosasara utal, mindenesetre mar elore hiteletvette mindket varosnak:) ennekellenere Sete mar jobban tetszett, valahogy hangulatosabb volt, es kevesbe keltette egy ipari kikotovaros benyomasat szamomra. Sok latnivalot azert ne kepzeljetek ide se. Azt megemlitenem, hogy rendeznek itt evente valami nagyon zsiros fesztivalt, legalabbis a kepek alapjan eleg fasza lehet. Van valami tradicionalis helyi sport ami ugy nez ki, hogy van egy nagyobb csonak (ugy 7-10 evezos talan), amirol kilog egy allvany, amin all egy emberke, kezeben dardaval, pajzzsal, innen gondolom mar kitalaltatok, hogy a sport lenyege, hogy egy masik hajo dardas harcosat a vizbe kell lokni. Nos a verseny szepsege meg az, hogy a fesztival soran a csatornat teljesen benepesitik, a szelen vegig 2-3 savban is gumicsonakokban emberek vannak, isznak, es nezik a szabadon hagyott kuzdoteren a viadalt (felmerul a kerdes, hogy a sorrel/borral jaro kifolyo ugyeket hogyan intezik, de ebbe ne menjunk bele). Eleg zsir lehet, sajnalom, hogy nem leszunk mar itt a fesztival alatt. Na igen, meg kiemelnem, hogy bementunk a helyi piacra, ahol az elhelyezkedesnek megfeleloen rengeteg tengeri dolgot lehetett venni, es voltak eleg durvak is, pl raja.
Ez utan haladtunk tovabb Carcassonne-ba. A varos nagyon szep, de a fo latnivalo termeszetesen a var (es az abban elhelyezkedo katedralisok, miegyebek), mi is csak ezt neztuk meg gyalogosan, amugy csak kocsibol nezelodtunk. De ide igazabol tenyleg csak a var, ami egyebkent a vilagorokseg resze, miatt erdemes menni, de amiatt nagyon. Elkepeszto. Ritkan jar az ember ekkora es ilyen jo allapotu varban. Nagyon szep volt, igy hogy lattam, meg inkabb sajnaltam volna, ha ez kimarad az eletembol:) Korulbelul masfel orat toltottunk itt, majd tovabb indultunk Toulouse-ba.
Este hat fele ertunk oda, ahol egybol a szallasunkat foglaltuk el. Kozben konstataltuk, hogy a jobbelso disztarcsankat valahol elhagytuk, amit nem ertunk pontosan, hogyan csinaltuk, mert a szokasainktol elteroen most az egesz ut alatt nem is padkaztunk egyet sem. Usse kavics ez van, legalabb mi egyben voltunk. Gyorsan lefurodtunk, majd elindultunk a varosba este. Nem torekedtunk nagyon arra, hogy a latnivalokat keresgeljuk, enni szerettunk volna, meg sorozni, es setalni egy jot. Ennek fenyeben az estenk ugy alakult, hogy miutan a kozpontba ertunk kb fel oran at egy utcai fuvos zenekar koncertjet hallgatva soroztunk. Eleg jol nyomtak, nagyon jo zeneket jatszottak, Ez utan haladtunk tovabb, a Grand Rond nevu parkhoz, amihez vegul nem jutottunk el (masnap vilagosban rajottunk, hogy kb 200 meterre kerultuk el), de a kornyeken betertunk egy kocsmaba, ugyanis kiszurtam, hogy Bonzini csocsoasztaluk van. Nagyon reg ota szerettem volna jatszani ilyenen, szoval most meg is tettuk. Eleg jo asztal, bar sajnaltam, hogy nem parafa labda volt hozza, pedig ehhez elvben az dukal. Azt kell rola tudni meg, hogy a lapja olyan, hogy vonzza a kezedet, hogy rafogj a labdara, es egyszeruen olyan trivialitassal lehet befogva tancoltatni a golyot, hogy az ember ugy erzi, erre szuletett a keze. Hatalmas elmeny, es nagyon jol lehet vele csuklo pint loni, tolva is huzva is, pedig sosem voltam jo annak a megloveseben, de ez az asztal egyszeruen tenyleg kiegesziti az ember tudasbeli hianyossagat. Elkepzelni sem merem, hogy mit lehetne muvelni rajta, ha alapbol is jobban lonem ezt a lovest. Szomoru hir viszont, hogy a bepassz ezzel szemben kinkeserves dolog rajta. Na meg a fogantyu, az egy kulon bekezdest erdemelne, de azt hiszem ezzel mar nem terhellek titeket, legyen eleg annyi, hogy 2 meccs utan elegge elkezdett fajni a tenyerem tole. A csocso utan ittunk egy pastis-t, mivel Zsuzsi ki szerette volna probalni. Ez egy ouzo jellegu ital, bar itt gyakorlatilag majdnem minden tomenyital anizsos. En szemely szerint megelegedtem volna azzal, hogy ledobok egy felessel, de a tul buzgo csapos latva, hogy nem franciak vagyunk megadta nekunk a modjat, es valami hosszukas poharba rakta a pastist, valamint egy kisebb kancsoba (viccen kivul kb 1-2 dl-s kancso volt) vizet, majd a reakcionkat meg se varva felontotte nekunk vizzel a pastist. Tudjatok, ez olyan mint, mikor az ouzot vizzel felontod, es tejfeher lesz (gondolom az anizs valami indikator anyag). Nem igazan szeretem ezt a megoldast, mivel igy par cl rossz italbol lesz par dl rossz ital:) De amugy osszessegeben nem olyan rossz a pastis, felre ne ertsetek:) de majd a hazaeres utani lakasavaton azt hiszem lesz lehetoseg megkostolnotok... A kocsmaval kapcsolatban meg egy dolog: itt nem voltak nyerogepek, viszont volt egy terminal, amin loversenyre lehetett fogadni, es kozben teven ment eloben a loverseny...:) es korunk beli fiatalok ott fogadtak a lovakra (amit azert nem ertek, mert ott volt egy Bonzini, es ellenfelet is tudtak volna kihivni:)). nem gyenge. Ezutan beultunk enni a szomszedos gyrososhoz, ahol elegge mas felfogasban keszitettek a kajat, mint otthon, de azert marha jo volt. Vegul egy jo ora alatt hazasetaltunk, hogy aludjunk egy keveset.
Masnap reggel megprobaltuk felvenni a versenyt az Etap hotellel, es 5 euro ertekben fogyasztani a 4.9-be kerulo reggelin:) Mivel itt nem adnak felvagottat, se tojasbol keszult dolgokat, ezert ez nem egyszeru, azt hiszem nem is sikerult, de azert derekasan helytalltunk. Meg 9 elott el is indultunk az Airbus nezesre. Nos, a gyarlatogatas eros tulzas volt, de igazabol nem is baj. Ugy nez ki a dolog, hogy 3 fele turat szerveznek, az egyik az airbus a380-ra specializalodott, a masik a telephelyen csak buszon visz korbe, de nagyon nem mutat semmit, es a harmadik, amire mi is mentunk, az air france orokseg cimu. Alapbol is ez volt a legszimpatikusabb, de amugy is csak ezen volt hely, es ezt inditottak angolul is. Atvittek minket busszal egy nagy placcra, ahol rengeteg kulonbozo repulogep volt osszegyujtve, kozben sok erdekesseget meselt a vezetocsaj, eleg erthetoen. Felmehettunk egy concorde-ra, es egy airbus a300b-re. Nagyon jo volt, mindig szerettem volna concorde-dal utazni, marmint persze a mindiget arra az idotartamra ertve, amikor mar tudtam, mi az, es amikor meg repultek:) De azert mar ez is valami, hogy felmentunk ra. Meg az airbus... ez az elso tipusok egyike, de jo eg mekkora, elkepeszto. Hatalmas nagy, es ugy volt atepitve, hogy sok helyen levettek a belso boritast, es plexit raktak, ezert lehetett latni az elektronikat, szigeteleseket. Igazabol jo lett volna megnezni meg a kulon airbus a380-as turat is, de az csak del utan indult, es mivel Toulouse megnezese nagyobb preferenciat kapott, ezert sajnos ez kimaradt, de igy is nagyon jo volt, sok dolgot megtudtunk, lattunk, es orom volt latni, hogy Zsuzsi is mennyire elvezi. Szoval visszamentunk a varosba, hogy nezelodjunk.
huh Toulouse... nem is tudom hol fogjak bele... nagyon tetszett, meg talan jobban is, mint lyon, vagy marseille, de ennek lehet az az oka, hogy valamiert egy felig-meddig ipari varosnak hittem korabban, mikor nem tudtam rola semmit, nem tudom miert. De nem az, es lehet, hogy emiatt a pozitiv csalodas miatt tetszett annyira. Hozza kell tenni, hogy az egesz ugy indult, hogy bementunk a St. Sernin apatsagba, ahol atvaltottam a napszemuvegemet szemuvegre, hogy lassak valamit, majd csodalkoztam, hogy a bal szememnel hogy lehet ilyen mocskos, mert nem latok semmit, el is kezdtem torolgetni, mikor feltunt, hogy nincs is benne uveg... szerencsere a lencse bent volt a tokban, ez inkabb azert volt szar, mert amikor a latnivalok fele templom, katedralis, ahol sotet van, akkor szemuveg nelkul nem latok a belsejukbol semmit, a napszemuveggel meg hiaba latok elesen, ha egyszer sotet van:) A masik gond meg a tobb mint 4 oras sotetben vezetes volt, ami igy egy az egyben Zsuzsira harult volna. No, de azert igy is jo volt. Setalgattunk mindenfele, atmentunk a Garonne-on, megneztuk a Bazacle nevre hallgato kepzodmenyeket, majd bereltunk 2 biciklit a nyilvanos biciklik kozul. Ezt mar lyonban is szerettuk volna megejteni, csak eppenseggel ehhez kell, hogy legyen 150 euro az bankkartyan garanciakent arra az esetre, hogy nem hozzuk vissza, lyonban viszont az ominozus tankolasi incidens miatt eppenseggel nem volt annyi penz a kartyankon, de utolag mondjuk mindegy is, mert nem lehet egy regisztracioval 2 biciklit berelni, emiatt 300+ euronak kellett a kartyankon lenni (amit amugy egy az egyben levont megint, es szerencse, hogy a tankolasos temabol mar tudjuk, hogy nem kell megijedni, itt levonjak a maximumot, aztan majd visszakerul). Lenyeg a lenyeg, biciklivel jartuk be Toulouse-t, mivel ezzel lenyegesen sok idot lehet megtakaritani, es meg elvezetes is:) (montpellier megnezesere alapbol ez volt a tervunk, de az nem jott ossze, mint majd olvashattok rola). Nagyon jo idonk volt hozza. Fantasztikus volt, a Garonne partja itt is setalos piknikezos, parkokkal, es sok zolddel. Megneztuk vegul a Grand Rond-t (olyan, hogy az egyik parkbol a masikba egy setalo feluljaron lehet atmenni. Elmentunk a St. Etienne szekesegyhazhoz is, ami elkepesztoen hatalmas. Utana ettunk egyet a Mezzo di Pasta nevu helyen (ez a kedvencunk, grenoble-ban probaltuk ki, es el hataroztuk, hogy vegig esszuk a kinalatot, ami nem nagy, mert kb 5 fele raviolit lehet 10 fele szosszal valasztani, de nagyon finom; es erdekessege, hogy franchise rendszerben mukodik, es fokent franciaorszagban vannak etterme, de lehet latni, hogy melyik orszagokbol erkezett befekteto kedvu emberek probaltak ki, es szerettek meg, mert pl van 1 db mexikoban, 1 db szlovakiaban, 2 db beirut-ban stb, erdekes:)) Ez utan gyorsan visszabicajoztunk a kocsihoz (ezert is volt jo a bicikli, mert a kb 30-40 perces setat megtettuk 7 perc alatt bicajjal), es elindultunk montpellier fele. Ami kimaradt sajnos Toulouse-bol az a Cité de l'Espace nevu urutazassal kapcsolatos park. Ezt nagyon sajnalom, mert erdekelt volna, de hat sajnos pont a masik repternel volt, mint ahol a latogatas, es nem szabad telhetetlennek lenni azt hiszem igy is, hogy ilyen hirtelen, es mint emlitettem nem tul logikus elhatarozas utan utaztunk Toulouse-ba erre az 1 napra, elegge jol korul tudtunk nezni, es nagyon izgalmas is volt.
Amit elfelejtettem Toulouse-zal kapcsolatban, hogy rozsaszin varosnak hivjak, es ami nagyon erdekes szamomra, hogy mikor hetfon kerdeztek a sracok, hogy merre voltunk hetvegen, es meseltem, akkor ok konkretan ennyit tudtak a varosrol "it is the pink city, but i don't know why". jellemzo, lyon utan is mind a ket fiatal gyerek azt mondta, hogy meg sosem voltak ott (nicolas a hetvegen csakugy brusszelben volt, szoval azt se mondhatom, hogy nem utaznak...), es toulousnal is en meseltem el nekik, miert rozsaszin varos ez (mondjuk en is csak zsuzsitol tudom): valami festeket gyartottak itt, es sok hazat rozsaszinre festettek (de amugy szerintem nem volt sok rozsaszin haz).
A visszauton kiprobaltam, hogy bent marad-e a lencse a keretben csavar nelkul, es szerencsere bent maradt, ha nem erte nagyobb erohatas. Ez azert volt szerencses, mert Zsuzsi nem erezte magat tul jol este (valljuk meg oszinten, az elozo esti pastis, a keves alvas, es az eleg faraszto nap nem tett neki jot, de kevesbe koltoien fogalmazva mondhatjuk azt is: estere masnapos lett), igy tudtam en vezetni. Elegge eklektikus volt a vegul azt hiszem boven tobb, mint 5 orasra nyulo utunk, mivel volt, hogy 140nel tudtunk menni autopalyan, de utana volt, hogy tobb, mint egy oran at szakado esoben, sotetben, es olyan kodben, hogy korulbelul az elottunk levo 1-2 metert lattuk, mentunk fol es le a szerpentines hegyi utakon, ugy hogy nem mertunk nagyon harmincnal tobbel menni. Ez eleg para volt, meg kell hagyni, nagyon kellett tamaszkodnunk a gps-re, hogy mikor lesz balra kanyar, mikor lesz jobbra. De ugye ilyenkor az a legfaszabb, mikor a gps bevisz egy utra, aminek a felenel oldalt egy sarga tablan ki van irva, hogy route barrier, de tenyleg nem tul durva figyelmezteteskent, csak ugy, mintha ott maradt volna, es hat a gps nem mutatta, hogy arrol az utrol barmerre le lehetett volna kanyarodni, emiatt az ember nem feltetelezi, hogy meg mindig le van zarva, hiszen ha le lenne, akkor miert nem az ut legelejen van a lezaras, ha ugysincs lehajtasi lehetoseg. Nos, termeszetesen vegul le volt zarva, szoval visszamentunk addig a keresztezodesig, ahol ratertunk erre az utra, es a semmi kozepen alltunk egy jo 10 percet, hogy kisilabizaljuk, vajon akkor merre kellene mennunk. Ehhez betoltam a veszvillogot, meg van egy biztonsagi gomb a kocsin, ami bezar minden ajtot, ezt is benyomtam, mivel eleg sok horrort lattam mar ahhoz, hogy fossak az ilyen helyzetektol. Nos, ettol elojott valami bug a kocsiban, es azota minden egyesben gyorsitasnal valamiert bezarja az ajtokat, egyelore nem fejtettem meg, hogyan szuntethetem ezt meg:) De vegul ejfel fele megerkeztunk ugyanahhoz a pihenohoz, ahol csutortok este is aludtunk, es elegge kimerulve hamar el is aludtunk.
Mivel ez a beszamolo is nagyon hosszura nyult most, ezert a vasarnapi montpellier-t kulon meseljuk majd el. Szoval folyt kov.

Milyen kicsi a világ, magyarok mindenhol vannak, vigyázni kell, hogy miről beszélünk hangosan, ezt jól megtanultuk a héten. Történt ugyanis, hogy Toulouse-ban az Airbus látogatáson, már a Heritage Tour végén jártunk, amikor is az egyik lány megfordul, hogy mi magyarok vagyunk? mert ismerős volt neki a nyelv, az anyukája magyar, apukája olasz és Triestben él a barátjával. Nagyon meglepődtünk, nem számítottam arra, hogy valaki majd megszólal magyarul. Mondjuk én épp a csizmáját dicsértem meg :)

Egyik nap a Lidl-ben épp a joghurtokat nézegettük, megállapítottuk milyen olcsó, amikor egy néni odajön, bemutatkozik, elmondja kis életét, megkérdezi mi mit keresünk itt, majd minden jót, sok pénzt és szép, egészséges gyerekeket kívánva elköszön.

Lyonban is összefutottunk egy magyar csoporttal, de gondolom ők turisták voltak, épp mentek valahova bulizni, de mire felocsúdtam, hogy jéé magyarul beszélnek, már el is mentek mellettünk.

Zsuzsival az az egyik kedvencunk, hogy rengeteg fuvesitett villamospalya van a varosokban. Orom latni, hogy ezt otthon is tervezik, bar ezek a cikkek mindig olyan "ugyse lesz belole semmi" tipusuak...

a mult hetvege beszamoloja nem sokara jon, az elso resz beszamoloja 99%os allapotban van mar 3 napja:)

Annyira elvezetes ugy olvasni ezt a regenyt, hogy Franciaorszagban elunk. Elkepeszto egyezesek vannak a helyszinekben, mint ahogy emlitettem multkor a Napoleon utjat. Egy masik szereplo most Nimes-Arles utiranyon haladt, es par het mulva mi is ezt fogjuk tenni. De most epp az a kedvencem, hogy tegnap olvastam azt a reszt, mikor felmerult a kerdes, Monte Cristo grofja hol vegyen maganak hazat Parizs kozeleben, de azert videken, es felvetettek otletkent, hogy Fontenay-aux-Roses-ban tegye ezt meg. Olyan szep neve ennek a helynek, hogy drukkoltam, hatha ott vesz, de sajnos nem. Este pedig kaptam levelet egy franciatol, aki annak az EU-projektnek a vezetoje, amiben en mint technical contact szerepeltem az intezetunk reszetol (es tegnap ota task leaderkent is), hogy januar 1tol hivatalosan is beindul a projekt (tavaly januarban voltam amsterdamban az elso megbeszelesen, nyaron dontottek arrol, hogy melyik projekteket tamogassak), emiatt januar vegen lesz a kickoff meeting meghozza az projekt vezeteseert felelos intezet fohadiszallasan (IRSN - institud de radioprotection et de surete nucleaire), ami mitadisten Parizs mellett, Fontenay-aux-Roses-ban talalhato (sracok, azert sajnalom, hogy iden nem mehetek emiatt ams-ba):) jelenleg ugy tunik, hogy mehetek majd ra en tolunk. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy a 6 honap alatt 3szor fogok Parizsba menni, de a dolgok jelenlegi allasa szerint igen. zsir

Fontenay-aux-Roses, ahh izlelgessetek ezt a nevet:) ami meg erdekes a dologban, hogy az IRSN-nek cadarache-ban is van irodaja, szoval akar ide is szervezhettek volna. Nos, remelem, hogy majd tenyleg mehetek, meg kiderul:)

mult heten a Lyon-ba tarto ut beszamoloja utan azt igertem, hogy egy ideig nem megyunk nagy utazasra. nos, ez megdolni latszik, mivel ma olyanra megyunk, ami az osszes varhato itteni autos utazasunknal hosszabb lesz (termeszetesen az ide utnal, es a hazautnal rovidebb). az ok az, hogy mult penteken tudtam meg, hogy most penteken van a Fegyverszünet Napja (L' Armistice), az elso vilaghaboru befejezesenek emlekere. Mivel amugy nem gyakoriak a hosszu hetvegek erre fele, foleg ugy, hogy napsuteses idojarast, es kellemes kocsiban alvasi lehetosegeket kinal, ezert elhataroztuk, hogy elmegyunk Monte Carlo-ba, es kozben megallunk par helyen. Hetfore nagyjabol ossze is allt a kep az utazasrol. Ekkor viszont eszrevettuk, hogy Franciaorszag 5 legnagyobb varosa Parizs, Marseille, Lyon, Toulouse es Nizza, melybol kettoben mar voltunk (Marseille, Lyon), kettobe pedig biztosan megyunk (Parizsba szilveszterezni, Nizza pedig 2 orara van csak tolunk). Nos nem feltetlenul logikus, inkabb maximalista elgondolas volt az, hogy Toulouse-t nem szabad kihagyni (Monacohoz pedig egy szimpla hetvege is megfelelo). Az egyetlen apro problema, hogy 470 km-re van. Az elonye viszont tobbek kozott az, hogy utkozben megallhatunk Carcassonne-ban, ahova nagyon el szerettem volna jutni (igen, a jatek hatasa miatt:)), de mar korabban beszeltuk, hogy olyan messzire nem fogunk elmenni. Nos, megis:) Szoval a hetvegen mintegy 1000 km-es tura soran Manosque( nekem Cadarache)-Martigues-Sete-Toulouse-Carcassonne-Montpellier-Manosque turat fogunk lenyomni. Ma es szombaton ugyanott alszunk, Montpellier kornyeken egy autopalya pihenoben, penteken pedig a Toulouse kozpontjaban levo etap hotelben. Eleg kemenynek igerkezik, ugyanakkor rendkivul jonak. Elozeteskent: foglalt helyunk van Toulousban az airbus-t es a concorde-ot bemutato gyarlatogatason:) a multkori hibainkbol tanulva eleg reszletesen felkeszultunk az utbol is, es a varosokbol is, remelhetoleg tuleljuk, es jovo heten beszamolhatunk a kirandulasrol. Kellemes hetveget nektek is!