sziasztok,
kezdésnek szerettem volna egy olyat írni, hogy milyen érzéseim vannak pár nappal az indulás előtt (meg szerettem volna, ha a zsuzsi is ír egy ilyet), hogy majd később ezt visszaolvasva értékelhessem azt, hogy mi következett be, mi alakult úgy ahogy. mindenesetre ezt nem volt időm megtenni, szóval most gyorsan összefoglalom.
Nos, külföldön dolgozni, elsőre elég ijesztő, de azért várom is, holnap reggel meg is kezdődik. Jó érzés, hogy a kutatási témám (allegro reaktor) kapcsán talán a legkompetensebb kutatóintézet lesz ez, legalábbis itt tervezték meg a dolgot:) mindenképp szeretnék megfelelni, a kfki-ra sem szégyent hozni, segíteni az otthoniakat a munkámmal, na meg tényleg, jó lenne valami értelmeset kutatni 6 hónap alatt...
Szóval ez az egész remélem kedvezően hat majd a munkával kapcsolatos mentalitásomra.
A kint létnek pedig hát itt a másik valószínűleg elég sok változást előidéző oldala, hogy Zsuzsival ketten vagyunk. Mikor először vetettük fel, hogy karácsonyozzunk kint együtt, akkor gondoltam rá, hogy hmmm, ez olyan, mintha egy családként elfogadnánk egymást, eléggé izgulok, de ez a jó fajta izgulás (ma pl kitaláltuk, hogy ha náluk halászlé a karácsonyi leves, nálunk májgombóc leves, akkor annak kereszteződéséből kipróbálhatnánk a tonhalpástétomgombóclevest, aztán persze, ez lehet, szar lesz, szóval majd felülbíráljuk, és az egyszerűbb megoldást választva csinálunk ilyet is, olyat is, vagy a mégegyszerűbb: csak májkrémgombócot). De ez még 3 hónap múlva esedékes, szóval van egy kis időnk. Ezekhez a dolgokhoz kapcsolódik, hogy most ahol lakunk (mindjárt leírom hol) mindkettőnknek az első, ellenkező neművel abszolút kettesben lakás: szóval az ölemben vittem be a zsuzsit az ajtón, irgalmatlanul be is vertem a könyökét a falba:)
hogy mi történt eddig: pénteken hajnaltól utaztunk, apa, zsuzsi, én, a scenic, meg a "bazár":) vezettünk mindhárman, azért a forgalmas autópályán haladás még ijesztő, de büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltuk (apára nem, arra számítottam, hogy ő simán megcsinálja:)). beszoptunk 2 dugót, összességében 17 óra alatt értünk aix (ja igen aix-en-provence és környékén vagyunk, későbbiekben aix) határára, ott aludtunk az etap hotelben, gyakorlatilag az érkezés után egyből. szombaton reggeli után bejöttünk aix-be, a Pasino (ami részben egy Casino) közelében parkoltunk. Elsétáltunk a marseille-i reptérre menő buszhoz, erre felraktuk apát (kicsit könnyeztem is), utána pedig elindultunk felfedezni a várost. Erről nem is írok, hiszen még párszor nyilván megtesszük újra, és fényképek is lesznek. Fél3kor találkoztunk Daniel-lel, aki a francia-magyar társaság (ezek olyan beteges francia emberek, akik valamiért vonzódnak magyarországhoz, sőt némelyikük csakúgy magyarul is tanulgat; eddig azt hittem, hogy aix tesvérvárosa pestnek, de most néztem, még csak az se) tagja, és ők elvben segítenek majd kecót találni, meg talán munkát a zsuzsinak. Röviden megmutatta ő is a várost, valamennyit beszélgettünk, de nem volt a legjobb az angolja, szóval felhívta nekünk Suzanne-t, akivel hétfőre lebeszéltünk egy randevút. No, ez a hölgy például beszél franciául, angolul, magyarul, és elvben vannak lakásos kapcsolatai is, szóval remélhetünk tőle segítséget.
Ezek után 6 fele elindultunk Manosque-ba (ez az a kisváros, ahol voltam júliusban is, nem tudom miért, de imádom, http://en.wikipedia.org/wiki/Manosque), itt van szállásunk most egy hétig a séjours&affairs apparthotelben. tulajdonképpen egy olyan kis stúdiolakás ez, mint amilyet kivenni is szeretnénk. Jó hír, hogy csont nélkül (gps-t felülbírálva) idetaláltunk. Kajáltunk, majd megnéztük a neten, hogy bolt már csak az Auchan van nyitva 8 után, és vasárnap meg semmi, szóval sétáltunk egy nagyot a boltot keresve. Nem mentünk el végül, mert messze volt, és meguntuk. Viszont ma reggel elmentünk sétálni megint, és találtunk boltot, ami nyitva van vasárnap, ezért boldogság: van tej, narancslé, és nem az otthoni kaja került a vasárnapi asztalra (ja igen, első változás, asztalon étkezünk, nem az ágyon:)). Ezenkívül, ami zsír: 1 euroért konzerv ravioli, 800 gramm:) imádom a konzerv raviolit (tudom, ez beteg), de otthon már nem szoktam találni. Úgy látszik, a franciák is imádják, mert már tegnap is felfigyeltem egy boltban, hogy igen nagy a kínálat belőle, de ma kifejezetten feltűnt: a konzerv részleg legnagyobb hányadát a ravioli teszi ki. nem normális dolog, de már előre imádom. ja, ez volt az ebéd persze, és uhh, jobb volt, mint amit otthon lehet kapni!
most felkeltem a zsuzsit a délutáni alvásból, és sétálunk még egyet. Holnap drukkoljatok, hogy zsírul menjen a meló, na meg lakás keresésben is sikerrel járjunk.
Pöppp
