itt az a szokas, hogy minden no-no es no-ferfi talalkozaskor puszilkodnak. megorulok tole, mert mindig az jut eszembe kb, hogy "a rohadt eletbe, ez egy munkahely, nem egy kocsma". aztan tudom, hogy ez a szokas, es kesz, lehet, hogy ennek nincs is erzelmi indittatasa (azaz pont ez zavar, hogy emellett meg azt csinaljak, hogy a buszon nem ulnek egymas melle, de konkretan, ha beszelget 2 ember, azok is inkabb egymas moge ulnek). mindenesetre mikor mar a sokadik puszit lattam, elkezdtem gondolkodni, hogy nyilvan hulyenek neznek, mert en senkihez nem mentem oda puszit adni. el is hataroztam, hogy igyekszem 6 honapig kihuzni puszi nelkul, mert kellemetlenul ereznem magam. nem tudom elkepzelni azt sem, hogy bemegyek a kfki-ba, es puszi puszival koszonok Natinak, aki a titkarnonk bent.
Lenyeg a lenyeg, a tervem nem sikerult, tegnap meg volt a puszi. mentunk kajalni, es az epulet elott vartuk, hogy jojjenek meg az emberek. Ekkor ki jott a phd-s csaj (lassan meg kene tanulnom a nevet), aki mellesleg az egyik a laborunk ket olyan embere kozul, akinek valosagos temaja van (ugyanis PWR-rel foglalkozik, nem natrium- meg gazhutessel). Allt vele szemben 5 ferfi egy felkorben, es ereztem, hogy ezt most nem lehet elkerulni, probaltam araszolni oldalra (jol helyezkedtem, en alltam a felkor tavolabbi vegen), de hiaba, megtalalt a vegzet, a munkahelyi puszi....